Milyen igaz az, hogy amikor akarunk valamit, mindenfelé kutatunk, keresgélünk, csak éppen az előttünk lévő dolgot nem vesszük észre, pont azt, ami a „lábunk előtt hever.” Kinek a meséjét, versét gyűjtsem össze, merre induljak? Mi legyen az óvodában az évzáró műsorunk, mi legyen a téma?
Budapesten, a Pozsonyi úton sétálgatva a Pozsonyi Pagony könyvesbolt kirakatában egy bűbájos idézetet láttam meg: „Az igazi dolgok nagyon mélyen vannak. A feneketlen tó fenekénél is mélyebben. A szívem körül valahol” – aláírás: Kiss Ottó. Ekkor kaptam észbe, hiszen ő gyulai, József Attila-díjas költőnk, írónk és én egyetlen írását sem olvastam még. Bevallom, ezt nagyon szégyelltem, de amint hazaértem, szinte minden könyvét elolvastam, és nem volt kétségem már az óvodai évzárót illetően.
Egy szülőnek bizonyára mosolyt csal az arcára, ha a kis óvodás közli otthon, hogy ő szerelmes. Lehet, hogy nem veszi komolyan ezeket az érzéseket, pedig a gyerekkori szerelem megélése fontos alapköve a későbbi érzelmi életnek. Mivel a csoportomban is kezdenek már kibontakozni a kisgyerek-szerelmek, az évzáró műsorunkat is ez inspirálta. A mai rohanó világban, beszélgetvén az emberekkel, annyi minden elveszett már az életünkből. Így van ez a szerelemmel is. Pedig mindegy, hogy három- éves vagy százhárom éves vagy, ez az érzés mindig éltető erő. Az emberi élet legfontosabb boldogságforrása a szerelem. Kiss Ottó a Csillagszedő Márió és Emese almája köteteiben varázslatosan és egyedien tárja elénk, mi is lakozik egy csöppnyi gyermek lelkében.
A Törökzugi Óvoda nyuszi csoportosai és szülei nevében nagyon szeretnénk megköszönni azt az élményt, melyet a soraival nyújtott számunkra. Olyan jó a lelket megérintő, melengető írásait olvasni! Köszönjük.
András Anna óvodapedagógus
