90. születésnapja alkalmából Kiss Antalt köszöntötte a városvezetés november 21-én délelőtt Gyulán, a sióréti Segítő Kezek Idősek Otthonában. Dr. Varga Erzsébet aljegyző és Galbács Mihály, a körzet önkormányzati képviselője virágcsokorral, Magyarország miniszterelnöke által aláírt emléklappal és tortával ajándékozta meg a családja, valamint lakótársai körében ünneplő szépkorú férfit. Az otthon lakói versekkel és népdalokkal ajándékozták meg.
Kiss Antal 1924. október 15-én látta meg a napvilágot Gyulán. A Gyep utcában felnövő fiatalember cukrásznak tanult. A múlt század legnagyobb vihara azonban Tóni bácsit sem kímélte: 1945. január 10-én többedmagával deportálták Oroszországba, ahol rossz körülmények között öt éven át élt fogságban. Ennek ellenére 1948-ban szerelem bontakozott ki a gyulai fiú és egy almáskamarási lány, Erzsébet között. Szerelmük gyümölcse, Antal még a fogságban fogant és született meg a következő évben. 58 keserves hónap után térhettek csak haza immáron hárman. Újra Gyulán telepedtek le, és született egy második gyermekük is, Sándor.
Tóni bácsi cukrászként dolgozott a gyulai ÁFÉSZ cukrászműhelyében. Szabadidejében szenvedélyesen szeretett horgászni. Motorjával járta a jobbnál jobb horgászhelyeket, ezenkívül horgászellenőrként is tevékenykedett.
Házassága 1970 körül megromlott és véget ért. Antal a munkahelyén ismerkedett meg Zsuzsannával, akivel később élettársi viszonyban éltek. Zsuzsának egy gyermeke volt, Imre. Később Tóni bácsi sajnálatos módon mindkét gyermekét elvesztette. Sándor 2010-ben, Antal 2013-ban halt meg. Megromlott egészségügyi állapota miatt 2009 februárjában került a gyulai Segítő Kezek Idősek Otthonába. Jelenleg is tartja a kapcsolatot unokáival, Ágnessel és Csabával, valamint családjaikkal, nevelt fiával, Imrével és annak unokatestvérével, akik rendszeresen látogatják őt.
Tóni bácsi szellemileg friss, de nem a szavak embere. Magas korának miértjét nem ismeri, igazából még nem is vetett számot hosszú életével. Létének legrosszabb időszakának nevezte a Szovjetunióban eltöltött fél évtizedet, amely csaknem hetven évvel később is kísérti. Ehhez köthető legszebb élménye is: a fogságból való hazatérés.
