Rendhagyó összejövetel keretében köszöntötte az 1956-os forradalom hőseit az Október 23. Alapítvány október 14-én a gyulavári Kastélykert Idősek Otthonában. A találkozón a rendezvény díszvendégei - a gyulai, valamint az ország más részeiről érkező ’56-osok - előtt tisztelegtek, köztük elsősorban Radóczi András előtt, aki épp aznap töltötte be 100. születésnapját.
Bagyinszki Zoltán kuratóriumi elnök köszöntötte a megjelenteket, majd az összejövetel jelentőségéről beszélt.
- A 12 meghívott, élő gyulai bajtársból 8-an megtisztelték a mai rendezvényünket. Csodálatos érzés találkozni olyan gyulai ’56-os hősi bajtársakkal, akik annak idején megmutatták, hogy mi a bátorság, és hősként helyt álltak az ’56-os eseményekben. A mai nap tehát az odafigyelés, a tisztelet, a találkozás, a megbecsülés, az élő kapcsolat jegyében zajlik – nyitotta meg a rendezvényt Bagyinszki Zoltán.
A folytatásban Fodor György kuratóriumi tag Túrmezei Erzsébet A legnagyobb művészet című versének egy részletével köszöntötte az egykori harcosokat. Az idézettel egyrészt tiszteletüket, másrészt zaklatottságukat is kifejezték – annak tudatában, hogy az ’56-os események után milyen borzasztó körülmények között éltek, s mennyire keményen megszenvedték a megtorlást hőseink.
M. Szabó András ’56-os polgármester, az alapítvány megalapítója könnyekkel küzdve osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.
- Egy vers jutott az eszembe, melynek egyik versszaka úgy kezdődik, hogy: "Hol vagytok ti régi játszótársak?" Csak én e helyett azt mondom, hogy: hol vagytok ti régi harcostársak? Kevesen vagyunk, akik végigcsináltuk ezt. Kicsit a történelem részesei is vagyunk. Meg kell, hogy mondjam őszintén: végtelenül sajnálom, hogy ilyen későn jutott eszembe, hogy össze kellene hívnunk a még élő harcostársakat. Ez akkor történt meg először, amikor Halmos Béláék volt lakására felerősítették az emléktáblát. Akkor átfutott rajtam, hogy miért a halála okán kell megemlékezni emberekről? Miért nem lehet, míg élünk? Így jutott el a gondolat a megvalósításhoz – osztotta meg érzelmeit és emlékeit a megjelentekkel M. Szabó András, aki egy hónap múlva tölti be 90. életévét.
Dr. Görgényi Ernő kuratóriumi tag, Gyula város polgármestere, a sors szimbolikus erejű ajándékaként jellemezte a találkozót, illetve azt, hogy mindennek ő is részese lehet.
- Egy demokratikus választáson megszerzett megbízatást követően olyan emberek körében lehetek – első alkalommal – akik 58 évvel ezelőtt az életüket kockáztatták, feláldozták a szabadságukat, az egzisztenciájukat, a családjuk egzisztenciáját azokért a nemes eszmékért és értékekért, amelyeket ma birtokolunk, és amelyeket ma természetesnek tekintünk, hogy birtokolhatunk: a szabadságért, a hazaszeretetért. Fontos megemlékezni arra, hogy itt vannak közöttünk, akik ezt nekünk kiharcolták, mert sose feledjük el, hogy bár a forradalmat leverték, ám a forradalom mégis győzött – fejtette ki dr. Görgényi Ernő.
A polgármester beszéde végén elmondta, tisztelete és megbecsülése nem új keletű, hiszen maga már 17 éves korában elkezdett érdeklődni az 1956-os forradalom és szabadságharc gyulai története iránt és egy tanulmányi versenyre írt dolgozat kapcsán saját kutatásokat is végzett a témában, amire a mai napig büszkén emlékezik vissza.
A beszédeket követően a jelenlévők egy perces néma csenddel emlékeztek elhunyt bajtársaikra. Az unikális találkozó talán legfontosabb pontjaként, M. Szabó András, Bagyinszki Zoltán és dr. Görgényi Ernő – az alapítvány nevében – emléklapot adott át minden megjelent ’56-os élő legendának. Ezt elsőként Radóczi András vehette át, akit ezután 100. születésnapja alkalmából egy hatalmas gyümölcskosárral is megajándékoztak.
Emléklapot vett át az ’56-os gyulai túlélők közül Bay Mihály (Békés), Dandé János (Gyula), Lengyel Lajos (Budapest), M. Szabó András (Budapest), Sinkó László (Gyula), Szántó Sándor (Gyula) és Szántó Mihály (Gyula). Lévai István, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Békés megyei elnökének szimpátiáját, barátságát és segítségét – melyet az alapítvány, valamint Gyula városának irányába tanúsított – szintén emléklappal köszönte meg a kuratórium.