Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Nem leszek hal többé

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Fekete Cintia • PUBLICISZTIKA • 2014. augusztus 30. 18:00
Nem leszek hal többé
A sodrás nagy úr, ha nem vagy elég erős, magával ránt
Fekete Cintia

A minap egy helyi pizzériában jártam. Míg párommal az elvitelre kért négysajtost vártuk, egy akváriumra lettem figyelmes. A vízben úszkáló halak látványa teljesen megbabonázott, és egyszerre közelebb és közelebb vonzott az üveghez. Csak álltam ott és bámultam őket. Láttam, hogy az akvárium vízforgató pumpája által felkavart víz hogyan sodorja el a kis úszósokat, miközben ők mindenáron próbáltak eljutni tervezett úti céljukig – de nem sikerült nekik. A sodrás nagy úr...

Gyermekkoromban tanár néni, rendőr, ügyvéd, majd színésznő szerettem volna lenni. Sőt, szüleim elmondása szerint egészen kis koromban az utcaseprő és a takarítói állások vonzottak leginkább – úgy tűnik, akkoriban még alacsonyan tartottam a lécet. De végül se utcaseprő, se takarító, se tanár néni, se rendőr, se ügyvéd, se színésznő nem lettem.

Érdekes, hogy ahogy felnő az ember, egyre kevésbé foglalkozik gyermekként megálmodott vágyaival – csak idősödik, komolyodik és még ideje korán belefásul saját színtelen életébe, a munkájába és hétköznapjaiba, melyek csak azért olyanok, amilyenek, mert hagyta magát sodorni az árral. Mint a halak, akiket a pizzériában láttam. Pedig nem szabad gyengének lennünk, tennünk kell azért, hogy minél emlékezetesebbek maradjunk a világnak és minél emlékezetesebb maradjon számunkra a világ.

Nem elég, ha élünk, de küzdenünk kell azért, hogy meg is éljük életünket. A lényeg csupán annyi, hogy néha teret kell engedni rég elnyomott gyermeki lelkünknek is – aki még mindig ott rejtőzik bennünk valahol. Mert én még emlékszem, hogy mennyire boldog is voltam akkor, amikor – azokon a meleg nyári délutánokon – kishúgommal mezítláb a fűben heverészve, a fejünk felett rózsaszín bárányokat formázó, vándorló felhőket nézegettük. Körülöttünk Nelli nevű kölyökkutyánk szaladgált, mellettünk szüleink épp szalonnát sütöttek, mert nekünk akkor még nem szabadott a tűzzel játszanunk...

Az élet napjainkra megérett, szüntelenül pörgő, modern forgataga, éppúgy mint a víz sodrása a halakkal szemben, ellenünk dolgozik. A sodrás azonban nagy úr. Kapálózhatsz, de ha nem vagy elég erős, akkor magával ránt. Elfelejted ki voltál, hogy kivé szerettél volna válni, milyen álmokat kergettél, milyen céljaid voltak vagy, hogy miket szerettél volna elérni az életben. Én döntöttem. Én nem leszek hal többé.

   

Összes cikk - lent (max 996px)
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)