Kellemes nyáresti dallamok szálltak a Rondella Terasz színpadáról a várkertben augusztus 19-én este, amikor a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekarának tagjai szólaltatták meg hangszereiket. A pontosan egy órás műsorra fokozottan gyűltek az érdeklődők, akik közül többen a fűben ücsörögve hallgatták a színvonalasan megszólaltatott muzsikát.
A többnyire fúvósokból álló Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekar egy órás műsorában széles repertoárjából villantott fel, az est során azonban a katonaindulók és komolyzenei művek mellett a könnyedebb műfajok is szerepet kaptak. Ismert filmzenék, könnyűzenei darabok szólaltak meg, egyvelegük keretében még ismert operettek részletei is felcsendültek. Így hallható volt a Csárdáskirálynőből a „Jaj, cica…”, a „Lyányok, a lyányok…” és a „Te rongyos élet”, Kálmán Imre Marica grófnőjéből a „Szép város Kolozsvár”, az Óz, a csodák csodája ismert dallamai, na és persze Hofi Gézától sem maradhatott el a „Felmegyek hozzád” kezdetű sláger.
Elsőre talán meglepő ez egy honvédségi zenekartól, pedig ezzel csak felvillantották bohém énjüket, hisz fesztiválokon, szakalaki bemutatókon mazsorett táncosok, zászlóforgatók kíséretében előadott műsoraikban olykor még balett- és ír sztepp tánctudásukat is bemutatják. A látványos gyepshow ezúttal nem, pusztán a muzsika volt a program része, ők azonban kellő vidámsággal, de mégis katonás fegyelemmel játszottak. Igaz, ez már messze van attól, amikor még a hadi zenészek, az úgynevezett „hangászok” kürt és dob jeleket játszva vettek részt a hadsereg haditevékenységeiben.
Azt azonban nem nehéz kitalálni, hogy a magyar hangszeres zenészeknek mindig ez volt a legrendezettebb családja, amit anno az udvari fegyelem, majd a háborúkban való szerepük is indokol, hiszen jelzéseiknek egyértelmű, meghatározott jelentése volt. A csatákban a vezér a mellette álló trombitás jelzéseivel irányította a csapatok mozgását, a sereg vezénylői hangszerjeleikkel, harsogásokkal bátorították övéiket, és rémisztették az ellenséget. A hangszerükre függesztett zászló pedig tájékozási, gyülekezési pontul szolgált. A XVIII. század elején már a sípos és dobos összetételű Spiel-formák is megjelentek, melyek a katonazenekarok legelső hírnökei voltak.
A magyar katonazene története nem csak Magyarország és honvédelmének történelmi korszakainak, valamint a magyar zenetörténet változásaival függ szorosan össze, hiszen a magyar katonazenekarok helyét és szerepét mindig a haderőfejlesztés illetve az átszervezések változásai határozták meg. De ma is mindenképp büszkék arra a közel 1000 éves szakmai múltra, amelyet az elődök hagyományoztak rájuk, és amellyel a magyar katonazenét egyedivé varázsolták a világban.
Az utolsó sorkatona leszerelése óta (2004. november) a Magyar Honvédség teljes személyi állománya „professzionális” erőkkel hajtja végre a hazai és nemzetközi kötelezettségekből adódó feladatait. A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandárát a megváltozott biztonsági kihívások, valamint a haderőreform célkitűzései miatt a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere 2007. március 1-ji hatállyal alapította meg.
A Magyar Honvédségben jelenleg összesen tíz katonazenekar szolgál, rendszerint ünnepségeken, városi rendezvényeken és a katona-zenekari fesztiválokon képviseltetve magukat. Ezek a találkozók remek alkalmat kínálnak arra, hogy a helyőrségi zenekarok számot adjanak felkészültségükről, megmutathassák a közönségnek széles repertoárjukat.
A katonazenekarok – mint a nemzeti kulturális kincs gondozói – komoly kulturális értéket közvetítenek, de a katonai hivatás népszerűsítésében, a honvédség és társadalom kapcsolatának erősítésében is fontos szerepet töltenek be, munkájuk felelősségteljes, hisz a fiatalok hazafias nevelésében is jelentős szereppel bírnak.
Ezúttal Gyulán mutatták meg tudásukat, ám a műsor végére őket is, mint a közönséget is, gyorsan szétkergették az egyre agresszívebben támadó szúnyogok.
