A Gyulai Nádi Boldogasszony kegytemplom idei nagybúcsúja augusztus 10-ére esett. A búcsúi szentmisét a tavalyi évhez hasonlóan dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyepüspök mutatta be.
A templomi nagybúcsút, szentmisét és körmenetet a kegyhely egyik legnagyobb ünnepének, Nagyboldogasszony napjának tiszteletére rendezi meg minden évben a gyulai katolikus közösség. Nagyboldogasszony napja, így az ünnepi búcsú is Szűz Mária halálához, illetve mennybevételéhez kapcsolódik.
A katolikus egyház egyik legfontosabb Mária-ünnepéhez kötődő nagybúcsú megtartását XVI. Gergely pápa engedélyezte 1839-ben. Az ünnep első magyar királyunk, Szent István számára is hangsúlyos volt, így élete vége felé, éppen augusztus 15-én ajánlotta fel országunkat Boldogságos Szűz Mária oltalmába, aki ezáltal hazánk égi védőszentje lett. Érdekesség, hogy Szent István király is épp augusztus 15-én hunyt el. Mindemellett azonban gyulaiként fontos tudnunk, hogy Nádi Szűz Mária napja helyi jelentőségű búcsúsünnep is egyben, hiszen belvárosi római-katolikus templomunkat a szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz, azaz Nádi Szűz Mária tiszteletére áldották meg 1777-ben.
A Gyulai Nádi Boldogasszony templom nagybúcsúján, a bevonuló miséző püspök és kísérete először a Nádi Boldogasszony kegyoltár elé járult, majd a főoltárhoz lépett és a Szűzanyát ábrázoló óriási főoltárkép előtt tartotta meg az ünnepi szentmisét, amelyen hívők és zarándokok – ez alkalommal – elhunyt szeretteikért imádkoztak.
Dr. Kiss-Rigó László beszédét megelőzően részletek hangzottak el a Szentírásból, amely során – többek között – Kovács Péter gyulai esperesplébános is felszólalt. A szeged-csanádi megyepüspök homíliájában Boldogságos Szűz Máriáról, illetve a szent sajátos, magyar megnevezéséről, vagyis a „Nagyboldogasszony” kifejezésről és annak jelentéséről beszélt. Ennek kapcsán főként a nagyság és a boldogság kérdéseit feszegette, mint: Mi is az a nagyság? Mitől válhatunk naggyá? Mit jelent igazán boldognak lenni?
A misét követő szentségi körmenetet szintén dr. Kiss-Rigó László megyepüspök vezette. Ennek során a miséző püspök, kísérete és a több száz fős, katolikus vendégsereg szent énekeket zengve járták körbe a belvárosi templomot, majd visszatérve az Úr házába, az utolsó közös imákat és énekeket követően, a püspök megáldotta a jelenlévőket, majd a főoltár tabernákulumába, oltárszekrényébe helyezte az oltáriszentséget – így zárva le a Mária-ünnepi nagybúcsút.