Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Bikini - Arattak a közérzeti, párkapcsolati és bulizós dalok a gyulai várkertben

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Csomós Éva • KULTÚRA • 2014. július 30. 13:30
Bikini - Arattak a közérzeti, párkapcsolati és bulizós dalok a gyulai várkertben
A Gyulai Végvári Esték legjobb koncertjét adta a több mint három évtizedes múltú zenekar
A Bikini a Gyulai Végvári Napokon. Fotó: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba

Új műsorral indult idei országos turnéjára a Bikini, és bár az elmúlt három évtized terméséből bőven lenne mit válogatni, a dalok mégis mindig pontosan ugyanabban a sorrendben és összetételben szólalnak meg a színpadon.

- Nem pedagógiai céllal indultunk neki az idei évnek, hanem szórakoztatni, ezért az ismert dalokból válogattunk, és úgy látom, hogy sikerrel, mert az emberek végigugrálják és éneklik a bulit. Ha egy zenekar egyszer megfogalmazott valamit, akkor a közönség azokat a szerzeményeket akarja hallani, amiket egykor megszerettek tőle – mondta Németh Lojzi zenekarvezető, közvetlenül a koncert kezdése előtt.

Ugyanis a gyulai ifjakból álló LemonLime együttes remek felvezetésül szolgáló koncertje után vasárnap este, a Gyula Végvári Napok záróakkordjaként 21:08-kor a Bikini lépett a vár melletti színpadra.

„Kifordított világban élek, ahol minden megtörténhet” énekelte egy rövid üdvözlés után D. Nagy Lajos a „Végérvényesen valami elveszett” című nyitószámban, majd a közönség üdvözlő tapsát sem kivárva, rögtön átváltottak az „Adjon az ég”, majd a „Csak dolgozni ne kelljen” című nótára. „Ülök egy száguldó vonaton” – hallatszott messzire a téren, és mire a nézőkben felmerült volna a gyanú, hogy csakugyan, mintha némi sietség érződne az egyébként precízen és igényesen játszott dalokban -, az „Ahogy ti zenéltek, én úgy táncolok” sorokra már kézerdő volt a magasban, és az énekes meg is tapsoltatta a tömeget. És ha valóban sietősek is voltak kicsit, nem vethető a szemükre, hisz mindig is a jelen kor tükröződése jellemezte őket. Vagyis akiben még a ’80-as évek bakelitlemezes időszaka él velük kapcsolatban, gyorsan aktualizálja magát, hiszen a Bikini az örökös jelenben él, zeneileg és technikailag úgy újul meg folyamatosan, hogy közben megőrzi a mindig azonnal beazonosítható hangzás jellegzetes tulajdonságait. Ettől olyan friss és lendületes ma, egy lépéssel mindig a közönség igénye előtt járva. Zenében, szövegben, emberi minőségben mutatva az irányt.

Ez a szociálisan és társadalmilag érzékeny alkotóközösség jellemzően fanyar, ironikus és időtálló szövegekkel mondja el véleményét a világról úgy, hogy közérzeti dalaik nem csak a magyar társadalmat mutatják be 1975-től napjainkig, hanem az átlagos gondok megfogalmazásában az is megtalálja önmagát, aki azokban az időkben még nem is élt. Őszinteségüket a legjobb szövegírók bevonásával teljesítik ki, hisz ezeket olyan nevek jegyzik, mint Nagy Feró, Trunkos András, Dévényi Ádám, Katona László, Németh Alajos és Jantyik Zsolt, márpedig ők mindig is remekül értettek a lelkek kommunikációjához, és hogy mitől nyitja ki az ember jobban a szívét, mint ahogy azt egyébként megszokta. A muzsika pedig köztudottan nagy úr, hisz össze tudja kötni az egymástól egyébként nagyon távol álló embereket.

A Bikini tankönyv is lehetne, hisz a tények, magatartások és érzelmek közvetítése közben szórakoztatva tanít. Ezt pedig pontosan tudták a közönség tagjai, hisz a tartalom átélésével énekelték egy emberként a „Veled akarok”, a „Ne legyek áruló” és az „Őrzöm a lángot” nehéz szövegeit. „Az őrtoronyból” pedig a zenekar tagjainak is egyik legkedvesebb szerzeménye, amit Lukács Peta igazán kivételes gitárszólója és D. Nagy énekesi teljesítménye is elárul.

 „Hadd gyújtsak fényt ebben a sötét világban, hadd öntsek pár csepp mézet a keserű pohárba, szeretetéhség hozott ebbe a csapdába” – harsogták kipirult arccal a tömegben 20 éves forma fiatalok „A mennyország felé” című dal szövegét, tudva, „Apró lánggal is hatalmas máglya gyújtható”. Mert idő- és értékálló dalok ezek, a „Közeli helyeken” pedig ma már akár egy himnusz is lehetne.

A párkapcsolati dalok mellett („A férfi megy, a nő marad”, „Úgy várlak”, „Szép vagy”, „Mielőtt végleg elmegyek”) persze a bulizósak sem maradhattak el, így a „Megüssem vagy ne üssem” és a „Részegen ki visz majd haza” is elhangzott, ami legnagyobb igyekezete ellenére sem tudja átvinni a köztudatba eredeti üzenetét, miszerint „úgy élek, hogy majdnem belehalok”.

Makovics Dénes szólója sem élvezhette ki a megérdemelt tapsot, és az „Adj helyet” is már csak a ráadásnak beszerkesztett utolsó dalként szólalt meg, ennek ellenére D. Nagy Lajos énekes, Németh Alajos basszusgitáros, Lukács Péter „Peta” gitáros, Mihalik Viktor dobos és a fúvos hangszereken játszó Makovics Dénes emlékezetes produkciót nyújtott, a tömegben fel-felhangzó „ez volt a négy nap legjobb bulija” megjegyzésekkel is alátámasztva.

A 22:27-kor kezdődő tűzijáték pedig a koncertre éppúgy, mint a Gyulai Végvári Napok teljes programsorára, méltóképp helyezte fel a koronát.

 

D. Nagy Lajos és Németh Alajos. Fotó: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba
Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)