A Gyulai Végvári Napok egyik legfontosabb programjaként az 1566-os gyulai várostrom bemutatóját tekinthették meg az érdeklődők július 26-án, a várkertben. - A rendezvényen több mint 200 hagyományőrző vett részt, ami jóval felülmúlja az előző évek adatait – mondta el a Gyulai Hírlapnak Kovács Ágnes rendezvényszervező.
A Gyula város történelmének egyik legfontosabb eseményét megelevenítő jelenetben a keresztény várvédők csaptak össze az ostromló törökökkel. A keresztény tábort a Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület, a „Bocskai Angyalai” hajdú csapat, a Mare Temporis Alapítvány, a szlovák Strelecky Spolok Kosice és a cseh Altblau Regiment hagyományőrzői alkották, míg a török oldalon a Tatai Szejmenek, a Kerecsényi László Íjász Egyesület, az Egri Vitézlő Oskola, a Hungari Dzsebedzsi Egyesület és az Estergon Aslanlari tagjai harcoltak.
A bemutató ideje alatt dr. Csikány Tamás egyetemi tanár, hadtörténész kommentálta az eseményeket, így a közönség számára sokkal érthetőbbé válhatott az, hogy évszázadokkal ezelőtt a katonák és kapitányaik milyen lépéseket tettek, hogyan kivitelezték azokat, és miként taktikáztak a harcok során.
A várostromot megelőzően a Szelindek zenekar térzenével igyekezett ráhangolni a várkert közönségét az összecsapásra – egyfajta időutazásra invitálva a hallgatóságot. A zenekar később, az ostrom alatt is folytatta a játékot, hiszen a muzsika mind a magyar, mind a török harcosok számára óriási jelentőséggel bírt. A zene lelkesítő erőként funkcionált, és – a csatakiáltások, imák és harci jelszavak mellett – ez segített felkelteni a harci kedvet a katonákban.
Az egyesületek által előadott, bő fél órás produkció azt mutatta be, hogy 1566-ban a Pertev pasa által vezetett török hadak hogyan foglalták el a Kerecsényi László várkapitány által védett gyulai várat. A török csapatok 1566. július 2-án érkeztek meg Gyula közelébe. Várvédő vitézeink, német muskétásokkal az oldalukon két hónapon keresztül hősiesen harcoltak, ám végül Kerecsényi megadásra kényszerült. A várban kitörő járványok, az élelmiszerhiány és az emberveszteség miatt nem tudtak tovább kitartani. Főkapitányunk egyezséget kötött Pertev pasával, miszerint az életben maradt várvédő katonák békében kivonulhatnak a várból. A törökök azonban megszegték a szerződést. A kivonuló vitézek többségét lemészárolták, másokat foglyul ejtettek, a nőket elrabolták, Kerecsényi Lászlót pedig elfogták, majd később kivégezték. A török katonák szeptember 2-án kitűzték zászlajukat a gyulai vár fokára.
A hagyományőrző egyesületek által bemutatott várostrom élethű képet adott az 1566-os év szörnyű mészárlásáról, amely Gyula történelmének egyik legszomorúbb és legmegrázóbb eseményei közé tartozik. A csatajelenet alatt fülsiketítő ágyúdörgésektől, puskaropogástól, kardok csattogásától volt hangos a várkert. Az égre tekintve csak szárnyaló nyílvesszőket és hatalmas füstfelhőket, a földön pedig égő fadarabokat lehetett látni.
A közönség soraiban kicsik és nagyok egyaránt végtelen kíváncsissággal követték a küzdelem eseményeit, ám akadtak olyanok is, akik fentről, a vár faláról nézték végig a bemutatót – onnan, ahol hajdanán várvédő vitézeink életüket kockáztatva küzdöttek a hazáért. Az unikumnak számító produkciót több mint 2000 néző tekintette meg.
