Kilencedik alkalommal rendezte meg a Gyulai Vár Blues Fesztivált a várszínház. A július 20-i zenei ünnepen sem lehetett ok a panaszra, a műfaj jobbnál-jobb hazai és külföldi képviselői adtak rangadót egymásnak a gyulai várban. A gótikus téglaerődítmény deszkáin négy dobfelszerelés várta, hogy elinduljon a blues-menet. Bár a blues a melankolikus dallamvilágáról és síró nyújtásairól könnyen felismerhető, a négy fellépő banda gondoskodott róla, hogy a közönség lábába belekerüljön a boogie, és éjfél utánig se szabaduljon. Koncertet adott a Pribojszki Mátyás Band, a Kéknyúl Hammond Band, a Magyar Atom, valamint az olasz Luca Giordano Band kíséretében az amerikai szaxofonos, Sax Gordon.
A koncertsorozatot a Pribojszki Mátyás Band indította, amelynek frontembere és vezetője, a békéscsabai származású herflis 1997-ben, a szájharmonika világbajnokságon megkapta a legmagasabb minősítést. Azóta bejárta a világot bandájával, amely most sem hagyta az embert elaludni: azonnal belecsapott a lecsóba. Pribojszki Mátyás (szájharmonika, ének), Szász Ferenc (gitár), Kovács Erik (zongora), Eckert Ervin (basszusgitár) és Molnár Dániel (dob) vidám, családias légkörű koncerten szórta a blues-dalokat, újabb és régebbi saját szerzeményeket, valamint néhány feldolgozást. Saját szemünkkel és fülünkkel győződhettünk meg róla: a világbajnok herflis nem ok nélkül kapta e kitüntető címet. Játéka nemcsak bravúros és tele van energiával, de túllép a blues keretein és a hangszere határain, s olyan hangokat és hangszíneket „tálal” hallgatósága elé, amely befogadható bármilyen műfaj kedvelői számára.
Az első banda már magasra tette a lécet, úgyhogy nem lehetett mit csinálni, tolni kellett a bluest tovább. Az 1998-ban alakult Kéknyúl Hammond Band – Premecz Mátyás (hammond orgona), Andrew Hefler (ének), Csókás Zsolt (gitár), Jász András (alt szaxofon), Ávéd János (tenor szaxofon), Bognár Attila (harsona), Puskás Csaba (trombita) és Badics Márk (dob) – nem is akárhogyan teljesítette a feladatot, hiszen a fúvósszekcióval megtűzdelt rythm &blues csapat funkys, lendületes dalokkal indította be ütemre a lábakat és késztette bólogatásra a fejeket. Ahogy nevükből is kiderül, a hammond orgona jelentős szerepet vállal muzsikájukban, de jellemzően nem szólóhangszerként. A szekrényméretű hangszer „simogató őrjöngése” nemcsak egy egyedi karaktert ad a zenéhez, de egyfajta alaphangulatot is hint az összhangzatok alá. Sőt, basszusgitáros híján Premecz Mátyás a sokrétegű, tüzes muzsikához nélkülözhetetlen mélyeket is a hammond basszuspedáljainak segítségével hozta, ami egy kétkezes billentyűjáték esetén nem is egyszerű feladat.
Ezután a Magyar Atom lépett a színre, és nevéhez hűen robbant. Nevük rendkívül találó, mert a hazai könnyűzenei élet nagy öregjeiből áll – Tátrai Tibor gitároson kívül Tóth János (gitár, ének), Zsoldos Tamás (basszusgitár) és Solti János (dob) zenél benne, – valamint kétségkívül Magyarország egyik leghangosabb zenekara is. Persze, a ’60-’70-es évek igazán nyers erőit felszabadító nótáihoz kell a hangkiterjedés, de akkor már egyszerre jöjjön a „zúzda”, ne csak a szólógitárból. Az élő rocklegenda, Tátrai Tibusz a közelmúltban balesetet szenvedett, és szemmel láthatóan nem volt még jó fizikai állapotban, azonban ezt energikus játékán nem lehetett észrevenni. A korszakalkotó dalokat hitelesen felvonultató, professzionális zenekar koncertje azonban sokkal hatásosabb lett volna, ha az első nyolc sornak nem esik ki a fogtömése a gitárszólók hangerejétől. A nagy öregek sikere azonban töretlen volt, a nagyérdemű folyvást kívánta a ráadást.
Már csak egy gyönyörű, csillogó dobcucc maradt a színpadon, amikor a IX. Gyulai Vár Blues Fesztivál sztárvendégeit vártuk. A kiváló olasz blues-bandával, a Luca Giordano Banddel tavaly már találkozhattunk a várban. A Luca Giordano (gitár, ének), Fabrizio Ginoble (billentyűk), Walter Cerasani (basszusgitár) és Guillaume Destarac (dob) tagokból álló csapat nem csoda, hogy újra meghívást kapott a Gyulai Várszínház fesztiváljára, hiszen már tavaly is elbűvölte a bluesfesztivál közönségét. A zenekarra jellemző a dinamikus előadásmód, hiszen míg a megfelelő időben mellbevágóan tud robbanni, máskor meg hangosítatlan akusztikus hangszereket lepipáló finomsággal képes fenntartani a lendületet. Mindezt egyedi technikákkal és bravúros futamokkal ízlésesen megspékelve. Az elmúlt évben Eric „Guitar” Davis-szel érkeztek Gyulára, akit decemberben meggyilkoltak. A zenekar egy számmal meg is emlékezett az egykori zenésztársról.
Idén a vendégük egy amerikai szaxofonos, Sax Gordon volt, aki rögtön szédületes energiával kezdett, és őrült erővel „rontott” a közönségre. Szenvedélyes játéka a szakmabelieket és a laikusokat is meglephette: dinamizmusa, különleges, érdekes technikái – mellyel időnként szabályosan sikítatta görbe korpuszú hangszerét – lúdbőrző elementálokat szabadított fel. Sax Gordon szólistaként bemutatta, hogy lehet zenei alázattal teret hagyni az őt kísérő Luca Giordano Band tagjainak, valamint Pribojszki Mátyásnak, akit egy jammelés erejéig visszacsaltak a deszkákra. A szaxis nemcsak jól fújt és énekelt, de csinálta is a show-t, bement a sorok közé, hogy testközelből kapjuk a zenei ívet.
A hallgatóság bizonyára fáradt lehetett már éjfél után, öt óra zenével a fülében, azonban a minden nyelven érthető ováció jelezte az olasz és amerikánus zenészeknek, nincs még vége a koncertnek, ráadás nélkül nem mehetnek sehova. A koncert végén a nézők joggal csettinthettek: igazán jól sikerült a kilencedik blues-est, alaposan feltette a lécet a jövőre jubiláló könnyűzenei fesztiválnak.
