A Hold foglyai címmel, saját produkcióval jelentkezett a Gyulai Várszínház a Ladics-ház udvarán. Gedeon József színházigazgató egy éve érlelődő ötletének – Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének – színrevitelére kérte föl Sopsits Árpádot. A Balázs Béla-díjas rendező már többször dolgozott a várszínháznak, a Ladics-házat is jól ismeri, ugyanis 2010-ben itt rendezte Weöres Sándor Psychéjét.
Szerb Antal műve nem igazán kívánkozik színpadra, hiszen a prózában megfogalmazott, olykor kissé vontatott pszichológiai regényt nehéz drámába átültetni. A dramaturg, Sediánszky Nóra kiválóan oldotta meg a feladatot, a vállalkozás várakozáson felül sikerült. A bonyolult szerkezetű műből, amelynek cselekménye tulajdonképpen a bolyongás, az állandó keresés, sikerült a néző számára követhető, mozgalmas, a figyelmet mindvégig lekötő drámát formálni. Az alkotók nem tértek el lényegesen az író eredeti történetétől és problémafelvetésétől, elfogadva azt, hogy az ember önkeresése, a halálhoz és a másik emberhez való viszonyának megoldatlansága – amióta emberi kultúra létezik – örök jelenség. Az átfogalmazott címmel azt kívánták érzékeltetni, hogy a darab szereplői a Holddal kapcsolatos furcsa, titokzatos illúzióinknak a foglyai.
Egy ifjú pár érkezik Velencébe, de a szokványosnak induló történet váratlan fordulatot vesz, a férjet, Mihályt elfogta a házasság miatti elveszített lehetőségek érzése. - Elvettelek feleségül, mert azt hittem vége a kamaszkoromnak, de a házasság utáni pillanatban rám tört az összes démon – vallja meg feleségének. Keresni kezdi az elveszítettnek vélt szabadságát, de nem saját döntéséből hagyja ott Erzsit, hanem utazás közben egy állomáson véletlenül más irányba tartó vonatra száll vissza. Itt kettéválik útjuk, és elkezdődik Mihály céltalan bolyongása, amelyben egy identitászavarban vergődő, talajt vesztett ember keresi a lét értelmét, vágyai beteljesülését, helyét a világban. Ebben a misztikus utazásban előkerülnek diákkori barátai, Ulpius Tamás és Éva, a konvenciókat felrúgó, a szabadság és a létezés határait feszegető testvérpár. Az emberi kapcsolatokat szétziláló Szepetneki János, az örök manipulátor, Ervin, a zsidóból lett katolikus szerzetes. Testvérszerelem, homoerotikus vágyak, a halállal való játék, alkoholmámor, beteljesületlen szerelmek örvénylenek a főszereplő sodródásában.
A regény sokrétűségét a dramatizált változat nem adhatja vissza, de jól emel ki belőle jellemző elemeket. Így például az egészet végigkísérő halálvágyat, Ulpius Tamás öngyilkosságában húga nyomasztó felelősségét, vagy az emberi kapcsolatok sokszor ambivalens voltát.
A történet végére megszűnik az örvénylés. Erzsi elválik Mihálytól és visszamegy az érte küzdő és jólétet nyújtó első férjéhez. Éva is a biztos egzisztencia felé tart. Mihály nem találja meg, amit keresett, a választ arra, hogy kilépni a világból, vagy beilleszkedni a társadalomba, esetleg van-e harmadik út. Apja kérésére visszamegy dolgozni a családi vállaltba, bár nem tud azonosulni ezzel az életformával, mégis a konvencionális életet választja.
Orosz Ákos, egyébként rendkívüli átéléssel megformált alakításából – talán nem az ő hibájából - hiányzott a regénybeli Mihály személyiségének intellektuális különlegessége, vonzereje. Zsigmondy Emőke Ulpius Évaként könnyed természetességgel hozta a beteljesületlen szerelmekkel körülvett, összetett személyiségű, rendkívüli vonzerejű nőt. Molnár Mariann Erzsi szerepében hitelesen formálta meg a szép, és a valóság talaján álló gazdag polgárlányt. Hiteles alakítás volt Lendváczky Zoltán magabiztos Szepetnekije, Hajdu László Ervinje és Tankó Erika butuska amerikai diáklánya. A kézzel hajtott forgószínpad, ami a főszereplő sorsának örvénylését hivatott érzékeltetni, nem igazán hozta ezt a hatást. A három padból álló színpadi berendezés viszont eredeti, jó ötletként teljesítette funkcióját. A díszlet és jelmez Pallós Nelli munkáját dícséri.
Évről-évre népszerűek a Gyulai Várszínház Ladics-házban rendezett színházi estjei. A zsúfolt nézőtér, a közönség vastapsa most is jelezte az egyértelmű sikert, amelyben benne volt a jól összedolgozó, alkalmi színtársulat minden tagjának munkája.
