A népzene világának valóságos sztárjai váltották egymást a várszínpadon július 15-én, az immár Halmos Béla nevével fémjelzett népzenei és világzenei fesztiválon, hogy muzsikájukkal, dalaikkal tisztelegjenek régi kedves barátjuk emléke előtt.
A Gyulán mintegy két évtizedes múltra visszatekintő, kétévente megrendezett fesztiválnak a gyulai gyökerekkel rendelkező népzenész, a hazai táncházmozgalom egyik elindítója kilenc alkalommal volt fellépője és művészeti tanácsadója. Így a kedd esti koncertsorozat nem is indulhatott volna másként, mint Gedeon József 30 éves ismeretségükre visszatekintő emlékezésével és az új fesztiváltáblának a leleplezésével, melyhez az igazgató az egykori pályatársat és barátot, Sebő Ferencet szólította színpadra.
A két főrészből álló koncertsorozaton hat produkció volt látható. A Sebő együttes és a Sebestyén Márta, Andejszki Judit, Balogh Kálmán alkotta trió képviselte intellektuális blokkot, a Széki Banda átkötését a Békés Banda, a Téglás Együttes és a Muzsikás Együttes valódi táncházas örömzenélése követte.
Első találkozások, legemlékezetesebb élmények, és megannyi történet került elő az este során, és persze Halmos Béla legkedvesebb dalait is eljátszották, hisz a régi kedves barát zenei tudásával és elhivatottságával nagyon sokat tett azért, hogy ez a zene újra széles körben elterjedjen.
A Sebő-együttes Weöres Sándor megzenésített verseivel készült, hisz négy évtizeddel ezelőtt Sebő és Halmos közös kollégiumi szobában lakva vált e műfaj szerelmesévé, és a megzenésített versek hatására fordultak a népzene felé, ezen a vidéken is sokat járva, kutatva a dalokat.
- Mi még találkozhattunk azokkal, akik ezt játszották és azt is megtapasztalhattuk, hogy aki énekelt, annak mindig oka volt a dallamra. A népzenében a kreativitást szeretjük – mondta az egykori barát, Sebő Ferenc, és az öröm és a kreativitás egyaránt megmutatkozott koncertjükön, hisz rengeteg szeretettel és kellemesen becsempészett humorral tették korszerűvé és emlékezetessé az estét. Anekdotáztak Béláról és Weöresről, a Galagonya című vers előadása pedig külön vastapsot érdemelt.
Sebestyén Márta pontosan 40 évvel ezelőtt, mint a népművészet ifjú mestere, még gimnazista lányként ezen a színpadon állva ismerte meg Halmos Bélát, akihez később szoros zenei és kollegiális kapcsolat fűzte. Bár ő már előbb is tudott róla, hisz a tévében már látta a házukba udvarló „bajuszos, szépen éneklő gitáros fiút”, akkor még nem is sejtve, hogy pár év múlva vele töltheti élete legmeghatározóbb szakaszát, és aki az első népzenei gyűjtésekkel is megajándékozza.
- Úgy tudjuk leginkább magunk közt továbbra is a szellemét, azt a szeretetteljes embert, hogy ha minél többet és minél szebben zenélünk és énekelünk – mondta a Kossuth-díjas énekesnő, aki büszkén emlegette Békés megyei származását, és egyben zenetanár édesanyja üdvözletét is tolmácsolta a közönség felé.
Andrejszki Judit barokkénekes, a régizene egyik legismertebb képviselője, valamint a cimbalmon játszó Balogh Kálmán kíséretében a népzene tér- és időbeli rétegződését villantották fel, a lényükből áradó kedves humorral, szeretettel és közvetlenséggel, produkciójuk zárásaként a Békés bandával zenélve azt is bizonyítva, miként árad a népzenéből a közös játék öröme és az életigenlés.
Mivel Halmos Béla nem csak szerette, hanem kutatta és maga is népszerűsítette a széki zenét, Pali Marci prímás és a Széki Banda is színpadra állt, hogy koncertjükkel az autentikus széki zenéből adjanak ízelítőt. A gyulai kötődés kapcsán pedig két remek gyulai népzenei együttes, a Békés banda és a Téglás együttes is játszott, külön koncertként és közösen is, János Hajnalka énekével és két fiatal becsatlakozó zenésszel – Téglás Gergő (gitár) és Bereczki Norbert (ütősök) – az ír és magyar zene rokonságának bemutatásával fűszerezve a méhkeréki román népzenére alapozott programot.
- A falusi zenészek nem kottából, hanem szívből játszanak. Figyelik, követik, mi történik, teremtik a hangulatot, igazi mágusok és varázslók. És miközben muzsikálnak, szabadon rögtönöznek. Nekik könnyű, mert akiknek az apja, nagyapja is zenész volt, beleszületnek ebbe a zenébe, annyira természetes számukra, mint az anyanyelv, de nekünk ezt a legnehezebb megtanulni, mert ha százszor hallgatunk meg egy felvételt, az mindig ugyanúgy szól, amikor pedig köztük vagyunk, azt látjuk, hogy mindig másképp muzsikálnak. S ellesni, hogy miért és hogyan történik ez a szabad rögtönzés, azt nem lehet felvételről, csak ott élőben megtanulni – ezt már Hamar Dániel, a világhírű Muzsikás együttes nagybőgőse mondta, kik szintén Halmos Béla szellemi örökségének méltó továbbvivői.
Moldvai csángó, békási zene és megannyi hangszerkülönlegességet felvonultató műsoruk során ők is anekdotáztak egykori barátjukról, azt a történetet is megosztva, miként lett a komolyzenész féltve őrzött hegedűjéből Halmos Béla néhány bicskanyisszantásával brácsa.
A fél egyig tartó koncertsorozat végén a messze híres gyulai közönség valódi fesztiválhangulatban, elégedetten füttyentve és állva tapsolva ünnepelt.
