Az egyik oldalon égkékbe burkolózó emlékképek, a másikon röntgenfelvételek által feltárt titkok. Volent Kati és Focht Anita belső útjai nagyon mások, mégis egyfelé tartanak: az emberi lélek mélyére. Az alkotóknak három év elteltével ismét az Erkel Ferenc Művelődési Központ földszinti galériájában nyílt közös kiállítása július 14-én.
– Ahogy halad az ember előre, időnként számot kell vetnie, és meg kell keresnie azokat a pontokat, amelyek nagyon meghatározók az életében. Ezt teszi ezzel a kiállítással Volent Kati – mondta megnyitóbeszédében Széll János etnográfus művésztanár, népi iparművész. Az alkotó közeli jó barátja hozzátette: a kiállított képek azt sugallják, hogy alkotójuk belső útja mindig tiszta és emberi volt.
Volent Kati kollázstechnikával készült fotógrafikáin a gyerek- és ifjúkori emlékek mellett nagyszülei, szülei, gyerekei és az alkotás öröme is megjelenik témaként. A képzőművész kérdésünkre elmondta: számára a művészet egyfajta kábítószer, ami örömöt ad, és segít túlélni a mindennapokat.
– A művészet kicsit olyan, mint az ég és a föld találkozása, az alkotás egyfajta égi ajándék. A művész tulajdonképpen mindig túllép a korán, és előre mutat. A művészet sors. Az ember belső kényszert érez arra, hogy alkosson, és megmutassa magát – vallott az alkotómunka sorsszerűségéről Volent Kati.
A Focht Anita kiállítását megnyitó Erdődi Ferenc Vilmos egy Mao Ce-tung-idézettel biztatta a közönséget arra, hogy a dolgok mögé nézzen. Vajon hogyan készül egy mű? Mi van egy szegény ápolónő asztalán? Hogyan alkot? – ezekre a kérdésekre kereste a választ beszédében a kreatív elme és alkotó. A válaszokból kiderült: Focht Anita akkor fest, ha van rá ideje, asztalán pedig akrilfesték és számtalanféle ecset hever.
– Sokan vannak – becsülendő módon – akik időt, fáradságot, energiát fektetnek önmaguk megismerésébe, lelkük megértésébe, keresik a megfelelő terápiás módszereket, hogy megtalálják fizikai, lelki, szellemi szinten jelentkező problémáik gyökerét. Megeshet azonban, hogy valódi önmagunkra találásunk nem pszichológiai technikák alkalmazásával történik, hanem egy belső út végigjárásával, amelynek állomásai közelebb és közelebb visznek ahhoz, hogy megérkezzünk saját magunkhoz – tolmácsolta Erdődi Ferenc Vilmos a helyszínen tanácsadóként megjelent csontváz, Bio Gabi szavait.
– Képein láthatóan önmagát adja a legigazibb ábrázolással, belső útján csak tankolni áll meg. Egy ilyen benzinkút ez a mai nap is. Megáll, körbenéz az embereken, méregeti, ki hol tart az útján, tanácsot nem kér, csak köszön, int, kicsit megpihen, és halad az útján tovább újabb üres vászonnal, újabb ecsetet tartva kis kezében – hangzott el a megnyitón.
Az alkotó így vallott erről a belső útkeresésről: „Az emberi szem az elektromágneses sugárzásnak a 400 nm-től 800 nm-ig terjedő hullámhosszúságú tartományát, a látható fényt érzékeli. Szerettem volna szokatlan módon felfedni azt, ami minket, embereket belülről mozgat, így nyersen, csupaszon mutatom a titkot: belsőnk egyediségét a röntgenfilm segítségével.”
