A világhírű festőművész, Munkácsy Mihály alakja elevenedett meg életének romantikusan valós és realistán képzelt pillanataiban a Gyulai Várszínház 51. évadának nyitányaként július 1-jén a tószínpadon. A festőzseni születésének 170. évfordulója alkalmából tűzte műsorára a József Attila Színház a tavalyi évben a zeneszerző Bognár Zsolt és a szövegíró Kiss Stefánia Munkácsy, a festőfejedelem című új musicaljét.
A Munkácsy Mihály életét bemutató színpadi mű ötlete már sok esztendeje megszületett, de a két felvonásos színdarab az évforduló alkalmára öltött testet. Zenei reflexióként a nagyszerű művész életére és munkásságára, megmutatva érzéseket és eseményeket, melyeket Munkácsy megélt, fogalmazta meg a darab ősbemutatója alkalmával a zenés műfaj és a festőművész, mint téma kapcsolatát a rendező Tóth János.
Regényes sorsot szánt a Teremtő Munkácsynak: fájdalmas mélységek, csodás magaslatok formálták emberségét, olykor váratlan és végletes események szabták éltének napjait. A tanulásban kevésbé jeleskedő, ezért asztalosinasként szakmát tanuló ifjú hamar megismerte Lángi mester műhelyében az éhezés és a megaláztatások keserveit. Irgalmatlan erő és hit kellett hozzá, hogy kimondja: nem! Nem, nem ez az ő útja! Hanem valami más, valami több, a művészi kiteljesedés. És elindult rajta.
A háromórás színdarab műfaji jellegéből adódóan könnyeden vezet végig Munkácsy életének, művészetének meghatározó élményein, a tanulás reményteljes, kapukat nyitogató évein, a viszonzott szerelem boldog beteljesülésén át a pénz biztosította nyugalomig, a művészi sikerekig. De nem nélkülözi a pillanatokba sűrített tragikumot, az alkotói válság kínjait, a vakságtól való félelmet, az imádott Sven elvesztését, az ifjúkori barát és művésztárs, Paál László halálát, vagy a honvágy érzését. Békéscsabáról Budapestre, majd Bécsbe s Párizsba követhetjük Zöld Csaba alakításában a zseniális művészt, akit végigkísér a színdarabon Perzsi, a bábaasszony keménységével óvó, bátorító alakja, meggyógyítva testét, formálva lelkét.
Mert egy férfinak tűrnie, küzdenie kell, hiszen csak az erő teheti azonossá önmagával. A tűz szimbólum is újra meg újra felbukkan a műben, hol mint mindent felemésztő, pusztító természeti erő, mely után mégiscsak új jöhet, hol mint a sötétben világító, utat mutató fáklya lobogása. Lobogás, erő, tűz: ott van Munkácsy képein.
Melyek meg-megjelentek a darab során, a festő monumentális vásznait is megidéző gigantikus hátfalra vetítve. Díszletek helyett a környezetet is vetített képek idézték a színpadra, talán egy kissé több rafinériát elbírtak volna még, ahogy a táncjelentek koreográfiái is. Dallos Sándor A nap szerelmese és az Aranyecset című regényei nyomán készült, a humort sem nélkülöző szövegek mellett a dallamos zene vissza-visszatérő motívumaival vitte sikerre a produkciót Gyulán.
