Milyennek látszik egy-egy közösség a kívülálló szemével nézve? Milyen nehézségek teszik emlékezetessé a beilleszkedés folyamatát? Milyen lehet egy idegen országban új életet kezdeni, és milyen lehet a szülőföld egy másik, addig teljesen ismeretlen városában? Innen pedig már csak egy lépés eltűnődni azon, hogy vajon mások milyennek látnak bennünket, és mi hogyan viszonyulunk hozzájuk, a mi közösségünkhöz közeledőkhöz? Ezek a kérdések minden bizonnyal foglalkoztatták a június 18-án a gyulai Német Közösségi Házba érkezőket, hogy meghallgassák Botond László és felesége, Zsuzsanna többszörös újrakezdésről szóló élménybeszámolóját.
A fővárosi gyökerekkel rendelkező házaspár 29 évig élt Budapesten, ahonnan 1971-ben disszidáltak Németországba, Stuttgart mellé, ahol 37 eltöltött év után Magyarországra visszatérve, Gyulát választották új lakhelyül.
Tapasztalataik megosztása előtt az egybegyűltek Nagy Mária tanárnőt, a Német Kisebbségi Önkormányzat tagját köszöntötték, akinek hosszú évek óta tartó eredményes munkáját a kör nevében Kovácsné Murvai Zsuzsanna egy szép virágcsokorral köszönte meg.
Ezt követen Botond László és felesége, Zsuzsanna mesélt a személyes benyomásaikon alapuló német szokásokról, hagyományokról, életmódról, melyben Kovácsné Murvai Zsuzsanna volt segítségükre. A Németvárosi Klub által szervezett program során a vendégek elmesélték, hogy annak idején illegálisan keltek át a határon Jugoszláviából Olaszországba, ahonnan csak nagyon bonyolult úton jutottak el Németországba, egy korábbitól teljesen eltérő élet reményében.
- Ma ez már nem érdekes, hisz mostanában eljutni és munkát vállalni is nagyon egyszerűen lehet – jegyezte meg Botond László.
Így közel kétórás élménymegosztása során azokat a mozzanatokat elevenítette fel, miként élték meg a kezdeti nyelvi nehézségeket, a folyamatosan felmerülő kulturális különbségeket, a mentalitásbeli eltéréseket, majd ugyanezeket újra, már Magyarországra érkezve.
Az 1972 tavaszán Münchenbe érkezésük kapcsán az első benyomás fontosságáról beszélt, majd a svábok, bajorok, poroszok közti különbözőségekre is hosszasan kitért, és az erős középosztály értékrendjét is több szemléletes példával illusztrálta.
Hallgatóságukkal azt is megosztották, hogy városunkra a Gyula-Ditzingen testvérvárosi kapcsolódás irányította figyelmüket, és hogy amikor a hazatérés mellett döntöttek, a személytelen, örökös rohanásban álló fővárost mindenképp egy kellemes kisvárosra szerették volna cserélni. Így esett a választásuk Gyulára, és az itt tapasztalt nyugalom számukra azóta is rendkívül fontos.
A kivételes élményeket felsorakoztató beszámoló kötetlen, érdeklődő diskurzussal zárult.
