Az aranymetszés a művészetek, a matematika és egyes természeti jelenségek között szoros kapcsolatot teremt. Ezt a jelenséget a spirálgalaxisoktól egészen a földi világig megtalálhatjuk. Az aranymetszésre talán a legjobban ismert példa a misztikus tiszteletet övező, az univerzum jelképének tekintett szabályos ötszög. Kimutatható, hogy ez a síkidom bármely két metsző átlója az aranymetszés szabályának megfelelően osztja egymást két-két részre.
Az aranymetszés nem emberi találmány, hanem természeti, ezért se nem ősi, se nem új, és főként nem hagyomány. Egyszerűen csak örök. Sajátos összefüggése az aszimmetria egyik különleges formája, melyet a természet rengeteg helyen alkalmaz. Például a toboz spirális szerkezetében, a csigák házában, de sok állat szarvának formájában is fellelhető, rengeteg ötszögű formában és az emberi testen is. Érdekes elgondolkodni, hogy például a méhkasokban a hím és nőstény méhek aránya phi. Az ötkarú tengeri csillag esetében pedig a sugaras szimmetria fokozza az állat szilárdságát a mechanikai igénybevétel során. A fenyőtobozok esetében a korongján a spirálvonalak olyan rendszere fut a középponttól jobbra és balra, amelyben a csigavonalak száma mindig a Fibonacci-sor értékeit veszi fel, ami az aranymetszés számokkal való kifejezése a matematika tudományában. Találkozhatunk az aranymetszési arányokkal kozmikus léptékben is. A sok milliárd csillagból álló spirálgalaxisok között több olyan található, amelyek spirálkarjai az aranyszámnak megfelelő mértékben tágulnak.
