A Gyulai Várszínház 50. évadának ünnepi alkalmából még 2012 szeptemberében meghívásos drámapályázatot hirdetett, melynek témája a gyulai vár védelmében vívott, 1566-os a törökök elleni csata állt.
A három meghívott szerző Nagy András, Wodianer-Nemessuri Zoltán és Zalán Tibor színpadi művet írt a témáról, drámáikat pedig egy hatfős bizottság - dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere; dr. Erdész Ádám történész, a Békés Megyei Levéltár igazgatója; Csiszár Imre rendező; Rideg Zsófia dramaturg; dr. Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a Bárka folyóirat főszerkesztője és Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója - bírált el.
A grémium javaslata alapján a Várszínház Zalán Tibor A fáklya kialszik című művét Mihályfi Balázs főszereplésével, Csiszár Imre rendezésében állította színpadra múlt év augusztusában ősbemutatóként, Nagy András Véghely és Wodianer-Nemessuri Zoltán Kegyelem című munkáit pedig a Pesti Magyar Színház művészei Őze Áron irányításával felolvasószínházi formában mutatta be a közönségnek.
A három dráma a közelmúltban kötet formájában is megjelent, ennek bemutatása kapcsán beszélgetett június 12-én a könyvtár előadótermében Gedeon József színházigazgató a győztes darab szerzőjével, Zalán Tibor József Attila-díjas költő, író, drámaíróval.
- Amikor ezt a felkérést megkaptam, a jeges rémület szorította össze a torkomat, mert soha nem írtam történelmi drámát, és még az a gondolat is felmerült bennem, hogy van-e manapság a történelmi daraboknak létjogosultsága? De ami leginkább zavart, hogy vannak tények, amiket csak sok fejtörés végén tudtam úgy beleírni a műbe, hogy ne legyen erőltetett – emlékezett vissza az alkotási időszakra Zalán Tibor, aki azt is bevallotta, hogy miután megkapta a várszínház által rendelkezésére bocsátott tetemes mennyiségű alapinformációt, hetekig hozzá sem nyúlt az anyaghoz.
Majd ide utazott, és dr. Erdész Ádám történész valamint dr. Németh Csaba muzeológus kalauzolásával bejárta a várat, hogy a történelmi lyukakból, hiányosságokból meg tudja írni a cselekményt.
- Az azonban mindenképp nagy segítség volt, hogy végig a helyszínben tudtam gondolkodni, mivel a kihívást a gyulai téma mellett a gyulai helyszínen történő bemutatás is fokozta.
Gedeon József színházigazgató az előzmények kapcsán elmesélte, hogy egy jó harminc évvel ezelőtti előadáson hallott először arról, hogy Kerecsényit másképp ítéli meg a történelem, mint kellene. Az utókor az egri várvédelemből ismert Dobóékat dicsőíti, holott Kerecsényi szerepe is jelentős, és koránt sem annyira fekete, mint amilyennek ma látják. Ugyanis a magyar történelemben a gyulai végvárat védték leghosszabb ideig a törökök ellen, és ha még két ostromot visszavert volna, ma hősként tekintenének rá, hisz akkorra már a török is erősen fontolgatta a visszavonulást. Kerecsényi végül a szennyezett víz miatt kitört járvány okán a törökök által tett szabad elvonulás ígéretével kénytelen volt a védelmet feladni, amelyet azután a kintiek nem tartottak be. Így a város 129 évig török kézre került.
A drámapályázat egyik megkötése volt, hogy tartalma Kerecsényi László kapitány személye köré épüljön, mivel megítélése a jelenleginél mindenképp árnyaltabb képet kíván. Ez a téma a csütörtöki bemutatónak is jelentős részét képezte, hisz Kerecsényi egykori motivációi és cselekedetei ma is megannyi kérdést vetnek fel.
Máig talány, hogy egy dunántúli nemes miért vállalta el az eleve esélytelennek ítélt Gyula védését. Miért jött, miért maradt, miért vállalta az öngyilkossággal egyenértékű gyulai vár védelmét, amikor azt nem volt megfelelő lehetősége felkészíteni a török elleni ostromra, és miért vállalta érte a halált?
Hiszen úgy könnyű hősnek lenni, ha van esély a győzelemre. Márpedig itt nem volt. Feladatát nehezítette, hogy a vár védői többnyire zsoldosokból álltak, és bár vállalkozásuk eleve vesztésre ítélt volt, mégis majdnem sikerült nekik a győzelem. Eközben ő is épp olyan kegyúr volt, mint osztálybelijei közül mindenki más: harácsoló, önző, aljas, megalkuvó, aki különös kegyetlenséggel bánt a török foglyokkal – ami egyik oka volt annak, hogy a török az ostromlások alá vett várak közé választotta Gyulát is.
Zalán Tibor hangsúlyozta, hogy mindenképp igyekezett elkerülni azt, hogy heroikus bábok feszüljenek egymásnak a színpadon, így a dráma feszültségét a két főalak, Kerecsényi (Miháyfi Balázs) és Pertaf, ostromló basa (Balikó Tamás) karakterén át vezette le, emberi vonásaik megragadásával. A privát szálak keveredése, de a történelmi szálak összekeveredésének elkerülése fontos szempont volt. Az egyik legizgalmasabb mozzanatnak azonban többen is azt találták, mikor a kegyetlen és önző Kerecsényi átbillen azzá, aki becsülettel vállalja a vár védelmével járó halált a túlerővel szemben.
A drámakötetet bemutató beszélgetés kötetlen diskurzussal és történelmi latolgatásokkal zárult.
