Szép-Gergely Helga ápoló:
– Mi nem főzzük, de nem is vesszük a pálinkát, hiszen nem élünk vele. Bár nagyon sok gyümölcsfánk van: szilva, alma, körte, a gyümölcsöket főleg befőzögetjük. Lekvárt készítünk belőlük. Ami megmarad, azt pár barátunk elviszi, akik valóban pálinkát főznek. Ajándékba szoktak adni aztán egy-egy kis üveggel, amit végül mi is mindig továbbajándékozunk. Ismerem a pálinka jótékony hatását, például remek gyulladáscsökkentő. A hozzánk érkező vendégeink már tudják, hogy nálunk nem lesz alkohol az asztalon, sokkal inkább üdítő, kávé, kapucsínó, ásványvíz és természetesen teák. Attól függetlenül, hogy tisztelem a borókapálinkát, s azt, aki ért hozzá, az alkoholt azért nem szeretem, mert nagyon sok embert és családot tönkretett már. Az emberek sajnos nem ismerik a mértékletességet.
Kolozsvári Judit szociális gondozó, ápoló:
– Mi főzetjük a pálinkát, vannak gyümölcsfáink, főként szilva terem. A család maga készíti elő a főzetéshez a cefrét, s bár nem fogyasztja, főként a nagynéném foglalkozik vele. Szerintem nagy hagyománya van Magyarországon mind a pálinkafőzésnek, mind a fogyasztásának. Főleg vidéken. Az emberek szívesen nyúlnak alkoholos italok után hétvégén és ünnepekkor. Mondjuk, én pálinkát nem iszom, mert nem szeretem, viszont jól fertőtlenít. Gyomorfájásra, hasmenésre, hurutra érdemes egy kis pohárkával meginni. Legalábbis az idősektől azt hallottuk, s azt, hogy torokfájáskor is nagyon jótékony hatása van a pálinkás gargarizálásnak. Az elmúlt években kilátogattunk a pálinkafesztiválra is, de mivel idén Takács Nikolas nem lép fel, lehet, hogy most kihagyom.