A Gyulai Hírlapnak dr. Gere László, a Lechner Lajos Tudásközpont régésze elmondta, eddigi ismeretei szerint a maradványok korát a török kor végére datálná, feltehetőleg a 17. század végéről származnak. Az előzetes szakértői vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy a három férfi negyvenéves kora körül hunyt el, ám azt nem tudni, milyen nemzetiségűek lehetnek a maradványok. A csontvázakon szabad szemmel látható külsérelmi nyomok nem találhatók, és a sír későbbi rongálására utaló nyomok nem láthatók.
A csontvázak rétegtani elhelyezkedéséből következtetve valószínűsíthető, hogy az akkor jóval nagyobb kiterjedésű vár fából készült, úgynevezett huszárvár falának belső oldalán hantolták el őket, amely ugyanakkor, feltételezhetően egy ostrom során égett meg. Nagy valószínűséggel nem szabályos temetés során helyezték el ott az elhunytakat, ugyanis koporsó, ruházat vagy bármely más használati tárgy maradványa nem került elő. A következtetések szerint a három férfi a kor szokásainak megfelelően lefejezés áldozata lett. Temetésük csupán a megégett fa és föld rászórásából állt.
– A kastélyban előkerült temetkezést természetesen feltártuk, dokumentáltuk, a csontokat megtisztítottuk, a leletek vizsgálata azonban még várat magára. A kastély feltárása jelenleg is folyik, a közművekhez szükséges árkok kiásását pedig csakis régészeti módszerrel lehet elvégezni. Én nagy kíváncsisággal várom a 2,5 méteres közműárkok kiásását, hiszen abból vélhetőleg több információt kaphatunk a palánkvárról is. A kastélyon belül sincs minden feltárva, előkerültek nem várt helyeken a kastély korai barokk periódusához tartozó falak. Úgyhogy a kivitelezéssel egy időben feltárást is végzünk, mert az előkerült dolgokról kiderült információk, ha közvetlenül nem is, de közvetetten bizonyára elősegítik majd a maradványok időbeli meghatározását – fejtette ki lapunknak a régész.
Dr. Gere László elmondta, ha a feltárások befejeződnek, akkor lehet elkezdeni a leletek, azon belül a fellelt temetkezés vizsgálatát. Az, hogy milyen elemzéseket végeznek el a csontokon, az pénzkérdés is.
– Az embertani vizsgálatok esetleg kideríthetik, hogy a maradványok milyen nemzetiségűek lehettek. Ha a török seregből származtak, akkor nagyon széles a paletta, mert az oszmán hadsereg nem egy etnikai alapon szervezett regiment volt, abban a törökökön kívül tatárok és többféle balkáni népcsoport is megfordulhatott. Ha a csontokat megvizsgálták, akkor az történik velük, mint más csontanyaggal: papírdobozban a múzeumi raktárba kerülnek. Ha a múzeum bemutatná, az kétségtelenül látványos eleme lenne a kiállításnak. Elhatározás kérdése, eredeti helyükön nyilván nem lehetne bemutatni a leleteket a talajnedvesség miatt, hiszen nem ugyanúgy viselkednek a csontok a levegőn, a földben stb. A legcélszerűbb lenne egy alacsony páratartalmú közegben, például egy speciális vitrinben elhelyezni, ami nem egyszerű megoldás – fejtette ki dr. Gere László régész.
