A Magyar Költészet Napja alkalmából idén Tóth Krisztina, József Attila-díjas költő, író, műfordító volt a Mogyoróssy János Városi Könyvtár vendége, akit Tóth Kata tanárnő a Simonyi-olvasóteremben kérdezett.
A mai magyar kortárs irodalom egyik legolvasottabb és legnépszerűbb alkotója egy békéscsabai közönségtalálkozóról érkezett, azonban vállalta, hogy a költészetéről szóló beszélgetés megkezdése előtt átadja azoknak a költőpalántáknak járó díjakat, akik a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. versíró pályázatán legjobban szerepeltek. Az általános iskolák alsó- és felső tagozatosai számára kiírt verseny alkotásait az est háziasszonyaként is közreműködő Tóth Kata és Fodor György tanárok értékelték.
Így természetes is volt, hogy az eredményhirdetést követően elsőként a gyerekversek témakörével indult a beszélgetés, hiszen Tóth Krisztina két gyermekverseket tartalmazó verseskötettel is rendelkezik, melyek közül a Londoni mackók című fél éve második kiadásban, kibővített tartalommal is megjelent. Az olvasóterem közönsége így a kiadás folyamatának érdekességei mellett némi háttérinformációt is megtudhatott e versek keletkezési körülményeiről, hiszen azok többségének főszereplője Marci, Tóth Krisztina cseperedő fia, aki meglehetősen sajátosan viszonyul a róla szóló költeményekhez.
Ezeket a verseket még az irodalomban kevésbé jártasak is ismerik, hisz a média által televízión, interneten keresztül – vagy épp megzenésítve – csakugyan mindenkihez eljutottak. Mi sem bizonyíthatná jobban Tóth Krisztina költőként és íróként is jegyzett páratlan sikerét, na és az a számtalan mennyiségű rangos irodalmi díj, amivel már eddig is elhalmozták az alkotót. Több tucatnyi vers- és novelláskötet szerzője, de tankönyvek és műfordítások is fémjelzik munkásságát. Sokan folyóiratokban megjelent írásai kapcsán ismerhetik, de prózaírói, költői, műfordítói és kritikaírói szemináriumokat is vezet, azonban az irodalom területéről kikacsintva is megállja a helyét, hiszen képzőművészként is festészettel és ólomüvegablakok készítésével is foglalkozik, bár ez utóbbit kismama teendői miatt átmenetileg épp szünetelteti.
Arra a kérdésre, hogy miként tud ennyi mindent megvalósítani, gyors és frappáns válasz adott.
- Mostanában egyáltalán nem tudok dolgozni, mert épp megint kisgyerek van nálunk, így kicsit eltolódtak az alkotásra fordítható arányok. Mintegy tíz évig azonban abból éltem, hogy ólomüveg-ablakokat készítettem, de ez most a babázás miatt pillanatnyilag szünetel, és az írásban is jelentős zárójelek mutatkoznak, de ötleteim azért vannak. Így jelenleg épp a felkészülés fázisa van – mondta a költőnő, majd gyorsan megnyugtatta a közönséget, hogy ez az állapot egészen biztos, hogy egy újabb gyermekkötetet is eredményez majd.
Az alkotói folyamat és az ihlet kérdése kapcsán elárulta, hogy többnyire másokkal történt apró jelenetek, elhallott sztorik inspirálják – amiket a visszajelzések alapján az olvasók mégiscsak vele azonosítanak -, és ezek közül több is olyan, ami a nőket foglalkoztató, női témákról szól, azonban ő ezeket a történetek szempontjából tartotta fontosnak megírni, nem a hozzá társított irodalmi kategória motiválta. Ennek ellenére gyakran kérdezik őt a „nőirodalom” fogalmáról és szerepéről, amivel – saját bevallása szerint - érdemben nem is nagyon tud foglalkozni. Azt azonban saját bőrén is tapasztalja, hogy létezik a női szerzőkkel szembeni előítéletet, és hogy egyáltalán nem könnyű ezen a pályán nőként boldogulni. (Minderre egy szellemes történet elmesélésével világított rá.)
Az este során számos eddig megjelent munkájából adott ízelítőt, majd a felolvasásokat követően a közönség kérdéseire is készségesen válaszolt.
