Dzsamba Györgyné (nyugdíjas):
– Már idősek és betegek vagyunk, ezért nem húsvétozunk már. Nem lesz nagy locsolkodás sem. Régen szépen ünnepeltünk. Már hetvennyolc éves vagyok, combnyaktörésem volt, megműtöttek, fáj lépni is. A férjem szintén nem egészséges. A húsvéti ünnepet a gyermekeknél töltjük. Ott vár a terített asztal, a sonka, tojás, s süteményt is sütnek pont úgy, ahogy tőlünk tanulták. Természetesen ott azért meglocsolnak a fiúk, annak ellenére, hogy két gyermekem és az unokám is lányok. Viszont a dédunokám fiú lett. Lánykoromban édesanyám megengedte, hogy meglocsoljanak a fiúk. A legények kölnivel érkeztek. Mára már szétszéledt a család, Hollandiában és Amerikában is dolgoznak. Azonban karácsonykor együtt van a család, ezért is – bár minden ünnepet megünneplünk – az a kedvenc ünnepem.
Ollé Gézáné (nyugdíjas):
– Locsolókat már nem várunk. Régen nagyobb hagyománya volt, jöttek az ismerősök és a szomszédok is. Azért még a gyerekek és az unokák eljönnek hozzánk húsvétkor locsolkodni. Őket fehér asztalon sonka, tojás, kalács, friss zöldségek várják, és elmaradhatatlan a vágott tavaszi virág is. Régebben festett tojással vártuk a locsolkodókat. Hagyományos tojásfestékkel színeztük meg a tojásokat, úgy három- vagy négyféle színből lehetett választaniuk. Manapság inkább csokoládétojást és pénzt kapnak a gyerekek a locsolásért cserébe. Szeretem a húsvétot is, de a legkedvesebb ünnepem a karácsony, hiszen mégiscsak az a szeretet ünnepe. Akkor van együtt igazán az egész család.
