A lassan beszivárgó ír ünnep fokozatosan ver gyökeret hazánkban, hisz Budapesten is csak néhány éve tartanak ebből az alkalomból felvonulást – és zöld jelmezbe öltözött fokozott whiskey és ír fekete sör fogyasztást – a valamikor az V. században élt szent tiszteletére, és ehhez a nálunk csak mostanában kibontakozó hagyományhoz Gyula város lelkes ír barátai igen hamar csatlakoztak.
Patrik persze valójában csak ürügy a féktelen mulatozásra, hisz a jobbéletű szent vallási- és térítő cselekedeteivel írta be magát az egyháztörténetbe, és valójában még csak ír sem volt, hisz 385 körül római polgár fiaként született a nagyobbik Brit-szigeten, és magától nem is ment volna Írország közelébe, ha tizenhat éves korában ír kalózok el nem rabolják, hogy rabszolgaként birkákat őriztessenek vele. Ez idő alatt tért meg, majd hatévnyi fogság után – isteni sugallatra - megszökött, hogy Franciaországban tanulhasson teológiát. Az egyházi pályán egészen a bíborosi rangig vitte, amikor álmában Írország és Isten „hazahívta”, hogy missziós munkát végezzen az írek között. Írország püspökeként 30 éven át úgy térített katolikus hitre, hogy a hívek a kelta gyökereiket is megőrizhették, amiért nagyon népszerűvé vált. Megszervezte az ír egyházat, kinevelte a helyi papi nemzedéket, 365 templomot épített. Az országot a "szentek szigetévé" alakította, amely évszázadokon keresztül hűen megvalósította ezt az eszményt. 461. március 17-én Down város mellett halt meg, anélkül, hogy hazáját viszontláthatta volna, de a Római Kalendáriumba csak 1631-ben vették fel ünnepét. A bányászok, kádárok, kovácsok és borbélyok védőszentje.
A közelmúltig azonban az írek ezen a napon már reggel képtelenek voltak értelmes szavakat megformálni, délutánra pedig nukleáris apokalipszis sújtotta övezetté változtatták szigetüket, így a kormány a vendéglátóegységek aznapi bezárásától kezdve számos ötlettel próbálkozott, csak hogy kulturális ünneppé, fesztivállá változtassa Szent Patrik napját. Ennek érdekében a zöld szín és a lóhere viselése, a koboldok hangsúlyozása valamint az alig beszélt ír nyelv ápolása mellett az ír nagyvárosokban és szerte a világban kulturális napot-hetet tartanak, amelyen az írség mibenlétét próbálják megfogni, ápolni és ünnepelni.
Ez a szándék nálunk még csak csíráiban fedezhető fel, és bár az ünnepet valójában a szent halálának évfordulóján, március 17-én, Patrik napon tartják, nálunk ezt most szombaton sikerült alkalmassá tenni. Ha más nem is, az ír koboldok ezúttal is biztos jelen voltak, hisz az időjárás – a tavalyi első próbálkozáshoz hasonlóan – most sem kedvezett az ünneplőknek. A Lovas szobornál gyülekezőnél is mindössze 20 lelkes érdeklődő volt jelen, ebből fele az igazán lelkes, jelmezes, dobos, tűzfújó csapat.
A rendőri felvezetés így kissé indokolatlannak tűnt, szaporázták is lépteiket a Kossuth utca – Városház utca – Harruckern tér útvonalon vonulók, gyorsan fordultak egyet a Kossuth téren ezúttal is zöldben pompázó szökőkút előtt, majd a Göndöcs-kerti Vigadóhoz érve a Lángoló Csigák nevű tűzzsonglőr csapat tagjai tartották meg bemutatójukat. Ott már nagyobb létszámúvá vált a nézősereg, ami a gyulai fiatalokból álló Fél10 zenekar, majd a miskolci ír punk-rock zenét játszó Paddy and The Rats koncertjére érkezett.
Aki a koncertre jött, tudta, mire számíthat: a hat ír kalóz fergeteges bulival zárta a Szent Patrik-napi ünnepséget.
