A korábban Percek Kérdése munkanév alatt működő gyulai Illúzió zéró zenekar április 3-án tartotta meg A holnap hőse címet viselő, tizennégy dalból álló lemezbemutató koncertjét a Gyulai Várszínház kamaratermében.
A téli színházi szezon záró programjaként színpadra álló zenekar nem ismeretlen a gyulai közönség előtt, dalaik eddig a Percek Kérdése névhez voltak köthetők, mostanra elkészült lemezükkel és új nevükkel azonban mindenki számára egyértelművé tették üzenetüket: Illúzió zéró.
E realista, komoly, ugyanakkor némiképp játékos és szürreális név az Egyedül leszel címet viselő daluk refrénjében is visszaköszön, megerősítve annak gyanúját, hogy gondolkodó emberek által töprengők számára készült dalokat hallunk, olyanokat, amik által „Ha kívül bezárult minden, befelé tágul a tér”.
Épp ezért, ha elsőre azt is gondolnánk, hogy hálátlan vállalkozás lemezbemutatót tartani, hiszen a közönség még nem feltétlenül ismeri a dalokat, amint felcsendülnek az első taktusok, a gondosan kimunkált zenei- és különleges szövegvilág székébe szegezi a hallgatóságot. Így arra is gyorsan rájövünk: nem ismerni kell, hanem nyitottan hagyni, hogy a gyors ráhangolódás után a gyönyörűen fűződő zenei- és szövegképi motívumok nagyon jó utakat járassanak be a közönséggel.
A zenészeket ismerjük innen-onnan, korábbi helyi formációkból, azonban 2008 óta ebben a felállásban – Szabó Ferenc (ének/basszusgitár), Oláh Szabolcs (gitár/vokál), Séllei József (billentyű) és Rusznyák Csaba (dob) – játsszák műfajilag sokszínű, disszonáns betétekkel tarkított alternatív rockzenéjüket.
A szövegeket jegyző Szabó Ferenc (ének/basszusgitár) szinte már-már hipnotikus erejű szövegképei a jelenkor látlelete is egyben, hiszen a mai kor érző, gondolkodó embereinek elidegenedettségét jeleníti meg sajátosan elmesélt történetekkel, különlegesen megragadott emlékképekkel, mindössze néhány szóban, mintegy homokba rajzolt könnyedséggel, mégis kőbe vésett erővel hatva. Ezeket hol alátámasztja, hol feloldja vagy épp továbblendíti a gondosan kimunkált, ötletteli zene, mi nem csak az egyes dalokat alkotja komplex, ám egységes művé, hanem a teljes albumot is. Hiszen a szövegek éppúgy, mint ahogy az egyes dallamok újra- és újra felbukkannak, visszaköszönnek, akár egyik folytatódhatna a másikban.
A súlyos tartalom mégsem válik nyomasztóvá, hiszen többszöri hallgatás után is mindig új felfedeznivalót nyújt – ami tesztelhető, hiszen a dalok az interneten is meghallgathatók, így ez a tény nem arra alapozott, hogy a cikkíró a zenekar próbatermének szomszédságában lakik -, ám a felfedezés öröme mégis a koncert során teljes, hiszen egy zene igazi közege mindenképp az élő játék marad.
A kéken világított színpadkép, a zenészek játékbeli örömének látványa éppúgy hozzátartozik az élményhez, mint az egyes motívumok dallambeli megragadása vagy azok a szövegrészletek, amik épp akkor találják el a hallgatót. S hogyan is lenne átélhető pusztán a hallgatás útján az a megrendülés, amit a koncert zárásaként dramaturgiailag komponáltak; ráeszméltetve a gyanútlan közönséget, hogy az elmúlt két óra során észrevétlenül rántották őket a maguk világába, amiből csak a zenészek hirtelen távozása adja a felocsúdást, Rusznyák Csaba utolsó dobjátékának halkulása eszméltet fel mindenkit arra, hogy itt most ennyi, minden további illúzió zéró.
A sok-sok befektetett munkáról árulkodó produkció hamarosan fizikálisan is kézzelfoghatóvá válik, hiszen a dalokat múlt év nyara óta rögzítették Gianni stúdiójában. Azonban a türelmetleneknek nem szükséges kivárni a mintegy másfél órányi hanganyag CD formában történő megjelenését, mivel a dalok nagy része addig is meghallgatható a zenekar Facebook-oldalán, a BAND PROFIL ikon alatt.
