Néhány éven belül az Európai Űrügynökség a következő marsjárót orosz segítséggel juttatja a bolygóra, az űrügynökség az elkövetkezendő években a Marsot is meghódítja. A tervek szerint 2016-ban egy műholdat indít útjára, amely bolygókörüli pályára áll, 2018-ban pedig egy marsjárót küld a felszínére. A mintegy háromszáz kilogrammos, Bryan névre keresztelt marsautó fúróját úgy tervezték, hogy két méter mélyre le tudjon hatolni a felszín alá, ugyanis ebben a mélységben a számítások szerint vizet tartalmazó üledékréteg található.
Jelenleg a rovert még tesztelik a mini Mars felszínén, amelyet a Curiosity marsjáró felvételeinek és méréseinek segítségével rekonstruáltak Londonban. Az építmény háromszáz tonna olyan homokból áll, amelynek színe megegyezik a marsi homok színével, és a fények a létesítményen belül úgy vannak beállítva, hogy a marsi viszonyokat tükrözzék. A rekonstrukcióra azért volt szükség, hogy a szakemberek még a Földön ki tudják küszöbölni azokat a hibákat, amelyek esetleg még fennállhatnak. Bryant úgy fejlesztették ki, hogy nagyrészt független legyen a földi irányítástól, mert a marsjárókat nagyon körülményes a Földről irányítani, hiszen a rádiójelek közel húsz perc alatt jutnak el a vörös bolygón tevékenykedő eszközhöz, illetve újabb húsz percet vesz igénybe, hogy a visszajelzés is megérkezzen. Ezért a szakemberek úgy döntöttek, hogy a rover kap egy sor parancsot, melyet teljesen függetlenül, külső beavatkozás nélkül hajt majd végre.
A 2018-ra tervezett landolás után Bryan csak 150 métert fog haladni naponta, és a tervezett küldetés időtartama alatt mintegy három kilométert fog összesen megtenni. Sajnos minden egyes megtett méterrel a marsjáró fokozatosan veszít a tájékozódási képességéből, mivel a bolygón nem érhető el plyan műholdas navigáció, mint a Földön, így a rover az indulási ponttól megtett távolságát tudja csak meghatározni. A hozzávetőleges számolásban keletkező pontatlanságok, bizonytalanságok azonban végzetes hibákhoz vezethetnek, ezért a mérnökök a teszt során azt tűzték ki célul, hogy Bryan a helyzetét egyméteres pontossággal mindig meg tudja majd mondani a földi irányítóknak.
Jelenleg úgy néz ki, hogy Bryan fogja felváltani majd a Curiosity marsjárót, amely a tervek szerint ez év végéig dolgozik a Mars felszínén, de természetesen ha még marad elég energiája a további működtetéséhez, akkor folytatja küldetését addig, amíg az energiatartalékai ki nem merülnek.
Eközben a NASA egy új bolygókutató műszer kifejlesztésén dolgozik, amely mintegy egy méter széles, egy méter hosszú és csupán csak egy centiméter vastagságú. A repülőszőnyegnek is nevezett lapocskákból egyszerre akár több tucatnyit is el lehet juttatni majd a Mars felszínére. Ezek akár sokkal nagyobb területeket is megtudnának vizsgálni rövidebb idő alatt, mint egy marsjáró. Jelenleg a műszer fejlesztése ott tart, hogy a szőnyegekbe számos feladatra alkalmas érzékelőket építenek be, a műszerek áramellátását pedig napelemes módszerrel oldják meg. Igaz ezek a kis lapocskák nem tudnának olyan összetett vizsgálatokat végezni, mint például a Curiosity, de néhány fontosabb elemzést el tudnának végezni, és így segíthetnek felderíteni azokat a helyeket, ahova érdemes lesz majd újabb rovereket küldeni a jövőben.
Ezek a repülőszőnyegek nem csak a Mars-kutatásban lehetnek hasznosak. Talán a későbbiekben, segítségükkel akár óriásbolygók holdjainak felszínére is el tudnánk végre jutni.
