A társulat szlogenje a fogadtatáshoz hasonlóan igencsak beszédes: kétórányi sódert lökünk, közben önbe kolbászt tömünk. S aki ebben nem hisz, annak elárulhatom, még nem akadt olyan vendég, aki – bősége miatt – el tudta volna fogyasztani az összes feltálalt ínycsiklandó ételt. Hunyadvári József pikáns vicceivel fűszerezve csipegettünk disznóságokból: isteni házi sonkából, házi gyulai kolbászból, pirítóssal tálalt tepertőkrémből. A rosztyóka leves valódi meglepetést nyújtott számunkra, hiszen hiába élünk mi, gyermekek, szüleink és nagyszüleink e vidéken születésünk óta, ilyen finom tojásos, kolbászos krumplilevest még sohasem ettünk. S ezután folytatódik csak tovább a kolbászos időutazás az ízek birodalmába a honfoglalás ízeitől napjainkig, sőt még a desszert is kolbászból van. S ha kifogják, mint ahogyan nekünk sikerült, akkor isteni, vaníliakrémmel töltött, hideg palacsintával koronázhatják meg lakomájukat.
A Brindás-rezidencián a vacsora mellé Hunyadvári József szolgál humoros, olykor pikáns adomákkal.
– Mint a társulat szóvivője elmondhatom, valódi nemzetiségi produkciót kínálunk: Brindás János mesterszakács román, Hajduk Zoltán húsipari szakember szlovák, én pedig sváb vagyok – ecsetelte a stáb összetételét Hunyadvári József, aki hosszú évek óta vőfélyként is tevékenykedik.
A humorfelelős a Gyulai Hírlap kérdésére elmondta, hogy vállalkozásukat többek között mindazon, a városunkba érkező turisták inspirálták, akik hiányolták a gyulai kolbászos ételeket az étlapról, a boltok polcairól, s a gasztronómiai élmények mellett humoros, olykor megpironkodtató szórakozásra vágynak. Nos, ezentúl a lehetőség adott. Ne habozzanak legalább egy 12 fős társaságot összeverbuválni ahhoz, hogy olyan családias élményben legyen részük, ahol még dolgozni sem kell a finom, házias falatok elköltéséhez.
