Egerszalókban, a törökországi Pamukkale-ban, valamint az Egyesült Államokbeli Yosemite Nemzeti Parkban az a közös, hogy a világon csak ezeken a helyeken találhatók meg egyedül a lélegzetelállítóan csodás mészkőmedencék.
Az Egertől 6 km-re fekvő Egerszalóknak a legfőbb természeti értéke a 18 méter magas fehér színben pompázó mészkődomb, sódomb. A település szimbólumává vált mészkőlerakódás területe körülbelül 1900 négyzetméteres. A föld mélyéből feltörő 68 Celsius-fokos hévízből folyamatosan csapódik ki a mészkő, amely a fenyőerdővel borított hegyoldalon egy igazi ritkaságot épít és formál szüntelenül. A feltörő gyógyvíz, mikor lehűl, már kevesebb oldott anyagot tud megtartani, és a kicsapódott ásványi anyagok fehér mészkőteraszokat, csipkés párkányokat és mészkőfüggönyöket hoz létre, ahogy a víz megragad a talaj egyenetlen felszínén. A helyet 1961-ben, szénhidrogénkutató fúrások során fedezték fel. A feltörő erősen gázos, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos gyógyvíz kedvező hatásait először az ott élők fedezték fel, amelynek gyógyító ereje szájról szájra terjedt, és a későbbiekben ezt tudományos vizsgálatok is megerősítették. Sajnos manapság a forrást csak messziről lehet csodálni, mert a környékét lezárták. Néhány év alatt a látogatók a domboldal egy részét eltulajdonították, ezzel komoly károkat okoztak a világritkaságban.
A törökországi Pamukkale mesevilágként kápráztatja el az odalátogatókat, ahogyan az elmúlt évben engem is. Az egymás fölött tornyosuló, csipkézett szélű, fehér falú teraszok hihetetlen természeti jelenségek, melyeket a legfelül elterülő vulkanikus eredetű források hoztak létre, és formálják ma is. A mészben és egyéb ásványi anyagokban gazdag forrásvíz patakokban csorog le a fennsíkról, végig a szirteken, miközben teraszokat, természetes vízmedencéket alakít ki, és minden útjába kerülő felületet beborít. Az évszázadok során mintegy 2,5 kilométer hosszú, fél kilométer széles területű szirt egyetlen, megkövült, gőzölgő vízeséssé változott. Ha beleteszünk a forrásvízbe valamit, azt azonnal mészréteg vonja be, és ha a vízben hagyjuk néhány napra, akkor a tárgyak kővé merevednek.
Érdekességképpen érdemes megemlíteni azt is, hogy a márvány és a mészkő majdnem egy és ugyanaz, csak kristályos szerkezetükben különböznek. A mindennapokban gyakran használják a márvány nevet a szemcsés mészkövekre és az olyan mészkövekre is, melyek szép színűek, jól faraghatóak és csiszolhatóak. Amikor kristályosan szemcsés mészkövet eltörjük, akkor a felszínen a szemecskék erősen fénylenek, innen kapta a marmarein vagy a marmaros görög szóból véve a marmor, magyarul a márvány nevet. Mikor ezek a kristályszemek egyre kisebbek lesznek, és veszítenek fényükből, akkor már csak tömött mészkőnek nevezzük. Tudományosan a tömött mészkő megy át márványba, méghozzá úgy, hogy a kőzettömeg környezetének a hőmérséklete és a nyomása lényegesen megnő, ennek következtében nagyobb kristályok tudnak képződni. A két kőzet színe az anyagi összetételétől függően nagyon változatos tud lenni. A magas karbonáttartalmúak káprázatosan fehérek, míg a szürkés árnyalatot az agyag vagy a szerves anyagok okozzák. A viszonylag sok szerves anyagot tartalmazó mészkövek jellegzetesen feketék, de előfordulnak még sárga, vörös és barna színű mészkövek, márványok is, amelyeknek magas a vas-ion tartalma.
