Míg gyűltek a népek, dr. Pocsay Gábor, a Wenckheim Krisztina Közalapítvány elnöke, illetve a Régi Gyümölcsfajták Baráti Körének egyik alapítója mutatta be régi gyümölcsfajtákat.
- Van néhány fajta, mint például a Veres szilva, amelyek feltehetően őshonosak a Kárpát-medencében. A többi a nagy európai gyakorlatból származik, amelyeket átvettek a helyiek. A kántortanítók tankerteket létesítettek az iskolák vagy a templom mellett, vagy a grófok kertészei hozták be hazánkba őket. Amelyik fajta szerette ezt a tájat, és bevált ott, az jelenleg az erdélyi és felvidéki falvakban még mindig megtalálható. Kalotaszegen például három nap alatt 180 gyümölcsfajtát gyűjtöttünk Kovács Gyula pomológussal, aki 1500 fajtát gyűjtött már a Kárpát-medencében. Ezekből a régi fajtákból áll a ma már mintegy hetven tündérkert, ahol iskolások fogadják örökbe a gyümölcsfákat – tájékoztatta ez egybegyűlteket az alapítvány elnöke.
Dr. Pocsay Gábor elmondta, a gyűjtött régi gyümölcsfajtákat a falusiak keresztelték el, úgyhogy az ültethető csemeték között olyan nevű almákat találhattunk, mint Lapított téli; Nyári alma a valkói templomkertből; Piros nyári; Pónyik; Téli jeges; Téli jóízű, Téli pónyik; Sárga késői; Régi jóízű alma, Belle Fleur; Drap d’Or; Batul, Citromalma; Boralma; Eperalma. A körték közül pedig Árpa utáni körte, Kormoshoz hasonló, Kormos, Mézes, vagy Téli elnevezésű körtefajták, valamint egy tő híres Berecki birs is gyökerezhet mától gyulai földben.
A faültetésen szakavatott kertészek is részt vettek. Szűcs Gergely, Török Zsófia és Pomázi Ferenc szíves örömest segédkezett az ültetésben, és osztotta meg tudását, tapasztalatait az ifjoncokkal.
Szűcs Gergely a tündérkertek kapcsán kifejtette, a magyar kertkultúra már az 1100-as években jegyezte a Piros alma fajtát, illetve a XIII. század óta ismeri a Sárkörte fajtát. Az 1400-as évektől már 30-40 féle gyümölccsel rendelkezett a magyar hon, a XX. század elejére pedig már több mint 3000 fajtájú gyümölcsöt termesztettek hazánkban. A kertész hangsúlyozta, a permetezés nélküli, biokertként ápolt Régi Gyümölcsfajták Kertjében ugyan nyolc-tíz év alatt válnak termőre a fák, de 150-200 évig is elélnek. Hatalmasra megnőnek, és évtizedek múltán akár fél tonna gyümölcsöt is teremhetnek évente.
A Gyulai Hírlapnak Pomázi Ferenc elmondta, a faültetés legfontosabb elemei a jó porhanyós föld és a megfelelő mennyiségű víz. A közvetlen trágyakapcsolatot kerüljük a gyökérrel, mert a nyers trágyától a gyökerek károsodhatnak. Az egyenletesen érett trágya jó ajándék a növényeknek. Oltványok ültetésekor nagyon fontos, hogy a talajszint felett 3-4 centire legyen az oltott rész, nehogy „letalpaljon”, és kiüsse az alanyt. Mielőtt teljesen betemetnénk az ültetőgödörbe helyezett fát, alaposan meg kell öntözni, és meg kell mozgatni, de óvatosan, nehogy megsérüljenek a gyökérszőrök. Végül egy tányért kell képezni a földfelületen, hogy öntözéskor a fák tövénél megmaradjon a víz.
Az egyik örökbefogadó, Sióréti Sára lapunknak elmondta, egy régi, Batul fajtájú almát fogadott örökbe, amelyet Mosolygós zöldalmának is szoktak nevezni. A 13 éves leányzó ígérte, amikor csak ideje engedi, kijön majd a fához, és szükség szerint gondozza, hiszen felelősséget vállalt a csemetéért.
A Wenckheim Krisztina Városfejlesztési Közalapítvány támogatható a 11733027-20033703 bankszámlaszámon.
