Kínai szakembereknek sikerült elsőként lencsevégre kapni egy természetes környezetében születő gömbvillámot. A kutatók a vihar közben kialakuló nagy energiájú villámokat vizsgálták és filmezték, amikor egy gömbvillám is "bepofátlankodott" a kamera látómezejébe. A megjelent cikkük alapján ez a ritka természeti jelenség tőlük nem messze alakult ki a föld felett pár méterrel, és nagyjából öt métert haladt mielőtt eltűnt volna.
A gömbvillámok megjelenésének körülményeiről sokáig csak a szóbeli beszámolókra lehetett alapozni. Egyes elmondások szerint a gömbvillám a villám mentén a becsapódását követően ereszkedett le, mások viszont azt állították, hogy a becsapódás helyén jön létre, és átlagosan csak néhányszor tíz másodpercig volt látható. Akik ilyen jelenségek tanúi voltak, azok azt állítják, hogy megjelenésük színben sok fajta lehet. Leggyakrabban gömb alakúak, melynek átmérője néhány centimétertől néhány méterig is terjedhet.
2000-ben jelent meg az a tudományos felvetés, mely szerint a talajba csapódó nagy energiájú villámcsapást követően a felszabaduló óriási hő hatására a talajban levő szilikátok elpárolognak és az ezt követő kémia reakciók során már csak javarészt szilíciumatomokból álló felhő marad fenn. A felhő a villám által keltett lökéshullám miatt felfelé száll, és közben reakcióba lép a levegővel, melynek eredményeképpen megszületik a gömbvillám, vagy régies nevén a matató ménkű. A matató ménkű nevet a mozgása közben történő gyakori irányváltoztatások miatt kapta, mivel a gömbvillámok mozgását nagyban befolyásolja a környezetében levő elektromos terek jelenléte. Az elmélet kidolgozása után pár évvel már laboratóriumi körülmények között sikerült előállítani ezt a ritka jelenséget, és emellett az elméleti leírást is alátámasztani.
A viharok során alapvetően három fajta villám keletkezhet: felhővillám, negatív és pozitív lecsapó villám. A felhővillámok nem érik el a földfelszínt, míg a pozitív és a negatív villámok igen. E két lecsapó villám típus között lényeges különbség, hogy míg a negatív villám kialakulása ugrásszerű lépésekben történik, addig a pozitív villámnál ez folyamatos, s a kisülés is egyetlen fővillámból áll, amelynek következtében áramerőssége bizonyos esetekben elérheti a kétszázezer ampert is. A negatív villámlásnál a főkisülés több tucat kisebb kisülésre is tagozódhat, s az egész folyamat másodpercekig is eltarthat. A kétfajta villám között jelentős különbség mutatkozik a keletkezés gyakoriságának szempontjából is, azaz nagyjából ezer negatív villámra esik egy pozitív. Ez a körülmény azért is különösen érdekes, mert a gömbvillámok keletkezésének gyakorisága is hasonló eloszlást mutat, s ráadásul olyan helyeken figyelik meg a leggyakrabban, ahol a viharok ereje is hatalmasabb. Így levonható volt az a következtetés, hogy a gömbvillámokat a legerősebb villámok keltik.
Igazából nem a köelmúltban készült videó a nagy tudományos felfedezés, hanem a kamera mellett felállított spektrográffal történt felvétel. Ezen eszköz segítségével először sikerült végre kimutatni a természetes környezetben megjelenő gömbvillám valódi összetételét. A színképelemzés alapján kimutatták, hogy a talajból származó vas, szilícium és kalcium nyomai fedezhetők fel, és ezzel egyúttal alá is támasztották a 2000-ben megjelent gömbvillámokról szóló elméletet.
Az új, tudományos szempontból nagy jelentőségű eredmény nem egészen másfél másodpercig tartó "szerencse" eredménye!
