Az ISON-üstökös 2012. szeptember 21-i felfedezését követően futótűzként terjedt, hogy minden idők legfényesebb üstököse lesz. Az előrejelzések szerint, hosszú és fényes csóvájú égi vándorban gyönyörködhettünk volna december elejétől hosszú heteken át. Az első felvételeken akkoriban jól lehetett látni, hogy kométája szépen fényesedik, viszont 2013 elejétől ez megszűnt, és június közepétől kezdve pedig két hónapig nem is lehetett megfigyelni, mert bolygónkról nézve a Nap mögött tartózkodott. Augusztus közepétől újra láthatóvá vált, akkor már úgy tűnt, hogy végre újra elkezdett fényesedni. Ahogyan közeledett felénk, egyre több távcső és kutató figyelme szegeződött az ISON üstökösre, amelynek következtében egyre másra jóslatok születnek az év végi láthatóságáról. Egy életre szóló élmény lett volna, s talán még az unokáinknak is ezt meséltük volna.
Az egyik tábor úgy ítélte meg, hogy az ISON hatalmas csalódás lesz számunkra. Véleményük szerint képtelen egy darabban kibírni a szélsőséges hőmérsékletemelkedést, amikor majd a Nap közelébe ér. Mivel az égi vándor évezredeket töltött a világűr jéghideg részén, s a Nap külső légkörében pedig ezzel szemben 555 000 Celsius-fokos hőmérséklet várja, ezért a nagy hőmérsékletkülönbség hatására az üstökös 4,8 kilométer átmérőjű magja darabokra fog törni. A bizakodó tábor azzal érvelt, hogy a Hubble-űrteleszkóp október 9-i felvételeinek köszönhetően megállapítható volt, hogy az ISON bár gyengélkedik, ám még egyben van. A felvételeken jól látszott, hogy a magja teljesen ép, sem a felbomlás jelei, sem pedig leszakadt darabok nem voltak kimutathatók. Az üstökös magja körül található por- és gázfelhő szerkezete is megfelelő volt még az üstökösnek.
Sajnos a pesszimista tábornak lett igaza, és a napunk porrá zúzta az ISON-üstököst.
Kárpótlásképpen itt a Lovejoy-üstökös, amelyetidén szeptemberben fedezett fel Terry Lovejoy ausztrál amatőr csillagász. Az üstökös felfedezése óta gyorsan fényesedik. Az elliptikus pályáján 346 évenként egyszer megy el a Nap mellett, amelyre legközelebb december 22-én kerül sor. Az ISON-nal szemben viszont a Lovejoy csak mintegy 120 millió kilométerre közelíti meg a csillagot. Igaz nem ígérnek olyan mértékű fényesedést, mint az ISON esetében, ennek ellenére az égi vándor megfigyelhető lesz szabad szemmel is, de csak fényszennyezéstől mentes helyen, ám egy kis kézi binokulárral szinte városból is látható. A hajnali órákban jobban meg lehet figyelni a keleti égbolton, mint az esti időszakban. A Nagy Medve (Ursa Major) csillagkép alatt látható Vadászebektől (Canes Venatici) az Ökörhajcsár (Bootes) felé tart. Akinek van okostelefonja, az az új Google Sky Map alkalmazás segítségével könnyen megtudja találni ezeket a csillagképeket, mert hasonlóan működik, mint a telefonos Google Maps alkalmazás.
Az üstükösök porból és jégből állnak, legjobban egy piszkos hógolyóhoz hasonlítanak. Ezek az égitestek, az égi mechanika törvényei szerint kúpszeleteken keringenek a Nap körül. A felfedezésük pillanatában az üstökösöket még csupán csak halvány mozgó fényfoltokként láthatjuk. A folyamatosan megfigyelt égboltterületekről készült képek feldolgozása során egyszerűen észre lehet venni a kicsiny égitesteket a sok apró fényforrásból, méghozzá úgy, hogy ezek az objektumok mindig más helyen fedezhetők fel, vagyis egy előre haladó mozgást végeznek, ha a képeket időrendi sorrendben nézzük mozgóképként.
A messziről felénk érkező égi vándoroknak először meg kell küzdeniük az óriásbolygók perturbációs hatásaival is. Ez sokaknak sajnos nem sikerül, és emiatt elhagyják a Naprendszert. Viszont ha mégis sikerül túljutniuk a Jupiter és a Szaturnusz határain, akkor a nagyobb üstökösök megközelítik a Napot, és fokozatosan fényes csóvát eresztenek, amely a középponti résztől óriási távolságokig nyúlhat. Az üstökösök magjai lazán összekapcsolódó jégből, porból és szikladarabokból állnak, s méretük néhány kilométertől néhány tíz kilométerig is terjedhet. Napközelbe érve az üstökösmagot érő napsugárzás hatására a megfagyott víz, a gázok és más illékony anyagok párologni kezdenek, és kiáramlanak a magból. Az így kiáramló por és gázok egy hatalmas, ritka légkört alkotnak az üstökös körül. Ezt nevezik a csillagászatban kómának. A kiszabadult porrészecskék a napsugárzás nyomásának hatására egy óriási csóvát hoznak létre, amelyet az üstökösök a Nappal ellenkező irányban húznak maguk után.
