A meteorológia és az űridőjárás-kutatás között az a különbség, hogy az egyik a troposzférában, a másik ezen tartomány felett próbálja megérteni, és előre jelezni az időjárást. Az űridőjárás a körülöttünk lévő űr változékonyságával foglalkozik, mely a napszél, a magnetoszféra, az ionoszféra és a termoszféra állapotaira gyakorolt naptevékenységek hatását vizsgálja.
Richard Carrington angol csillagász 1859. szeptember elsején egy hatalmas fehér fényű flert látott, amely koronaanyag kidobódással is járt. A megfigyelt eseményt követően, szeptember 1-2 között színpompás, alacsonyabb földrajzi szélességekig is lehúzódó sarki-fényt csodálhattak meg az akkori megfigyelők. Az északi népek folklórjában már régebb óta fellelhetők olyan feljegyzések, melyekben sokszor említést tesznek a sarki-fény jelenségről. Viszont a tudósok egészen a XX. század második feléig úgy gondolták, hogy a bolygók közti térben semmiféle időjárási jelenség nincs, majd Eugene Parker mutatta ki az első közvetlen bizonyítékot a napszél jelenlétére. Eme felfedezése volt a katalizátora annak a folyamatnak, ami az űridőjárást mint új kutatási területet megalkotta.
Az űridőjárásnak, akárcsak a földi időjárásnak fő meghatározó szereplője a Nap. A Nap folyamatosan kétféle sugárzást bocsát ki, egyik az elektromágneses sugárzás, a másik pedig a részecskesugárzás. Mind a látható fény, a rádió hullám, az ultraviola sugárzás, a röntgensugárzás és a gamma-sugárzás az elektromágneses sugárzás egy-egy fajtái. A Nap elektromágneses sugárzása melegíti a Föld alsó légkörét és felszínét. A Nap változó ultraibolyakibocsátása befolyásolja a Föld légkörének ózonrétegét, amely befolyásolva a levegő körforgását. A részecskesugárzás, vagy más néven a napszél többnyire protonokból és elektronokból áll, amely magával viszi a Nap mágneses terét, és ezáltal az egész Naprendszert kitölti. A napszél, bár állandóan áramlik, egyúttal állandóan változik is, és ezek a változások többféle módon befolyásolják a Föld körül lévő környezetet. Az egyik leglátványosabb jelenség, amit a napszél létrehozhat, a felső légkörben található részecskékkel történő összeütközése által kiváltott sarki fény. A napszél hatással van a légkör felső rétegeinek elektromos tulajdonságaira, ami befolyásolja az alsóbb rétegeket is. Harmadszor pedig amikor a napciklus a minimumban van, a galaktikus kozmikus sugárzás könnyebben be tud jutni a Föld atmoszférájába. A tudósok azt feltételezik, hogy a kozmikus sugárzás olyan körülményeket teremthet, melyek elősegítik a felhőképződést az alacsony magasságokban. Időnként a Nap atmoszférájából koronaanyag kidobódás is történik, amely ha a Föld irányába tart és ha olyan a mágnesestér elrendeződéssel rendelkezik, hogy be tud jutni a a földi magnetoszférába, akkor két napon belül űrvihar alakul ki. Ez tönkreteheti az űrbéli berendezéseket, és a nagy-energiájú részecskesugárzás életveszélyt jelenthet nem csak az űrhajósokra, hanem a sarki területek fölött közlekedő utasszállító repülőgépek utazóira és személyzeteire is.
Érdekességképpen érdemes ellátogatni a spaceweather.com oldalra, ahol folyamatosan követni lehet az űridőjárással kapcsolatos eseményeket. Ott láthatunk napkitöréseket, valós idejű képeket a sarki-fényekről, vagy éppen felvételeket, információkat a világot jelenleg lázban tartó ISON üstökösről is.
