A zivatarok általában tavasztól őszig alakítják időjárásunkat. Először viharos széllökések kíséretében érkeznek, majd felhőszakadással és villámlások sorozatát ontva, gyakran hangos mennydörgések mellett frissítik fel a levegőt a meleg nyári napokban. A zivatarokat kísérő villámok a felhőkben összegyűlő elektrosztatikus töltések miatt keletkeznek. A felhők felső részén a pozitív töltések sokasága található, míg a felhő alsó részén pedig a negatív töltések. Ahogy egyre jobban gyülekeznek a negatív töltések a felhők aljában, úgy taszítják egyre mélyebbre a föld felszínen található negatív töltéseket, amelyek következtében a föld felszínén már csak a pozitív töltések maradnak. Ezután a földfelszínen található pozitív töltések, a vonzástörvény hatására a felhők aljába gyűlt negatív töltésű ionokat magához vonzzák. Amikor a két ellentétes töltésű áramlat találkozik, egy hatalmas vezetőképességű csatornát nyitnak meg a negatív töltésű elektronok számára, amelyen keresztül leáramlanak a földre. A sebesen áramló elektronok fényjelenséget vagyis villámlást hoznak létre. A villámlás során akkora hő keletkezik, hogy a környezetében található levegőt felhevül, amellyet mi dörejként hallhatunk.
A viharjelenségek másik kísérői a vörös lidércek lehetnek. Ezek nem a felhő alatt alakulnak ki, hanem éppen ellenkezőleg, mintegy 30-40 km-es magasságokban. Nevükben a vörös jelző arra utal, hogy ha szabad szemmel látnánk őket, akkor főleg vöröses színben tündökölnének, de valójában erre nagyon kicsi az esély, hiszen ezek a lidércek kevesebb mint egy másodpecig léteznek, ráadásul közvetlenül egy-egy átlagon felüli villámkisülést követően jönnek létre. Méreteiket tekintve tekintélyt parancsolóak, szélességük meghaladhatja az 50 km-t is, míg magasságuk esetenként 60 km-es tartományt is átfoghat. Hivatalosan 1989 óta ismerjük őket és az egyre kifinomultabb megfigyelőeszközök és a megfigyelések növekvő száma rámutatott arra, hogy szembetűnően változatos jelenségcsoportot alkotnak: oszlop, répa, gondolócsont, medúza, fa, stb. 2007 óta az MTA soproni Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet is folyamatosan vizsgálja és felvételeket készítenek a vörös lidércekről. Az első magyarországi lidérceket 2007. augusztus 10-én éjszaka rögzítették, majd 2011. június 23-án a Balatonnál mintegy 100 km távolságból több lidércet is meg lehetett figyelni és megörökíteni. Azon a napon egy hidegfront vonult át hazánk felett, melynek előterében helyenként heves zivatarok alakultak ki.
A vörös lidércek „testvérei”, a kék nyalábok vagy angol nevükön a blue jet-ek. Ezek a jelenségek abban különböznek a vörös lidércektől, hogy közvetlenül a viharfelhő tetejéről indulnak ki és gyakran keskeny tölcsért formáznak kb. 20-40 km magasságban. Többnyire fényesebbek, mint a vörös lidércek, és kék színűek. Először 1989 októberében észlelték egy űrsiklóból, ami Ausztrália felett haladt el. 1994-től pedig már szervezetten kutattak a kék nyalábok után az Alaszkai Egyetem kutatói, kimondottan erre a célra kifejlesztett repülőgépről. Ezeknek a jelenségeknek a vizsgálata még eléggé gyermekcipőben jár, de az elmúlt néhány évtized alatt már elég sok tulajdonságaikra fényt derítettek.
