Szinte minden derűs nappal láthatunk kondenzcsíkokat az égen, amelyeket a magasan elsuhanó repülők hoznak létre. S olykor, amikor kicsit elmerengünk, és meg szeretnénk érteni a körülöttünk levő világ egyes apró részleteit, talán az is felmerül bennünk, hogyan jöhetnek létre a repülők légi lábnyomai.
A repülőgép - legyen szó vadász vagy utasszállító gépről - akkor hagynak maguk után kondenzcsíkokat, ha megfelelően párás légrétegen haladnak át. Viszont ha nincs elég pára, akkor vagy nem, vagy csak igen rövidke csík jön létre. Tulajdonképpen a repülő hajtóműveiből kiáramló kondenzációs magvaknak köszönhetően egy lokális felhőképződés indul meg a repülő szárnyai mögött. A kondenzcsík alakjából a szél- és egyéb légköri viszonyokra lehet következtetni, jól megfigyelhető például az is, hogy ha a magasban nedves levegő áramlik fölénk, akkor a csíkok hosszúak és sokáig megmaradnak. Ha viszont száraz a levegő fent, akkor a csíkot alkotó parányi vízcseppek-jégkristályok gyorsan visszaalakulnak vízgőzzé, vagyis hamar elpárolognak. Azonban a repülőknél nem csak kondenzcsík, hanem a szárnyakon is kialakulnak páraszemcsék-jégkristályok, melyet a felhajtóerő által létrehozott légnyomáskülönbség okoz. A szárnyakról leváló légtömeg párafolyamként jelenik meg, és megfelelő fényviszonyok esetén káprázatos színeket is ölthet. A színes kondenzcsíkok esetében a Nap fénye bomlik színeire a mikroszkopikus páraszemcséken létrejövő fényelhajlás miatt. Ez a jelenség a Hold vagy a Nap körül is megfigyelhető, ha megfelelően darabos a felhőzet. Ilyen halojelenségről már többször is beszámoltunk itt, a Gyulai Hírlap online oldalán.
A fényelhajlási jelenséget bárki kipróbálhatja, hiszen számos hétköznapi tárgyunk is rendelkezik olyan mikroszkopikus méretű mintázattal, ami szükséges a kialakulásához. Ilyen például egy CD-lemez esete is. Ha rávilágítunk, vagy csak egyszerűen kiviszünk a napfényre, akkor a rajta látható színes mintázat is tulajdonképpen egy fényelhajlási jelenség, amely a lemez mikrobarázdái okoznak.
Maga a kondenzáció is egy nagyon egyszerű és könnyen megérthető folyamat. A vízmolekulákat viszonylag kis erők tartják össze, ezért azok a víz felszínén könnyen el tudnak párologni, és könnyen el tudnak keveredni a levegő molekuláival. Minden hőmérséklethez és légnyomáshoz tartozik egy egyensúlyi állapot, amikor a levegő többet már nem képes befogadni. Meleg, magas légnyomású levegő sok vízmolekulát képes felvenni, ha azonban a levegő hőmérséklete vagy a nyomása csökken, akkor a vízmolekulák száma is csökken, ekkor a feleslegessé vált rész kicsapódik. Ehhez a kicsapódáshoz úgynevezett kondenzációs magokra van szükség, amelyekre a vízmolekulák rárakódhatnak, és vízcseppet alkothatnak. Ha a levegő nagyon tiszta, és nem állnak rendelkezésre benne apró, lebegő szilárd részecskék, vagyis kondenzációs magok, akkor túltelítetté válik. De a pára ekkor nem tud még kicsapódni, és csak arra vár, hogy egy kis por kerüljön a levegőbe. Amikor egy repülő arra jár, és a hajtóműveiből kiáramlanak az apró porszemcsék, a vízmolekulák ezt azonnal kihasználják, és kicsapódnak rájuk. Az alacsonyan szálló repülőgépek viszont szinte kettéhasítják a felhőt, amikor negatív kondenzcsíkot hoznak létre egy felhőn átrepülve. Iyenkor a motor nyomában a levegő melegebb lesz, és a felhő vízcseppjei elpárolognak.
