Ma, Szent Iván napjának előestéjén, a nyári napforduló idején még az esti égbolt is ünnepel, hiszen ha felnézünk az égre, akkor az idei év egyik legpompázatosabb szuperholdját csodálhatjuk meg. Május 25-én már volt szerencsénk egyhez, ezen kívül a mai mellett még a jövő hónapban is láthatunk egy szép szuperholdat július 22-én. A csillagászatban néhány évtizede jelent meg a szuperhold kifejezés, amit többen Richard Nolle asztrológus nevéhez kötnek. Szuperholdnak azt nevezzük, amikor a Hold éppen telihold, és legközelebb jár bolygónkhoz. Nolle több mint 30 évvel ezelőtt használta először ezt a megnevezést, de csak mostanában lett népszerű. Ez a jelenség sokkal sűrűbben fordul elő, mint a holdfogyatkozás vagy a napfogyatkozás, amelyek persze sokkal látványosabb jelenségek. A mai szuperhold-jelenségnek nem lesznek komolyabb hatásai, legfeljebb kicsivel alacsonyabb apály és magasabb dagály lesz észlelhető a tengerparti területeken, ami minket itt, Gyulán egyáltalán nem érint.
A Hold ellipszispályán kering bolygónk körül, földközelben 354 ezer km-re, földtávolban 404 ezer km-re, átlagosan pedig 384 ezer km-re található tőlünk. A Földet 27,3 nap alatt kerüli meg, s ez az időtartama pontosan egybeesik kötött tengelyforgásának időtartamával, ezért mutatja mindig ugyanazt az oldalát felénk. A Holdon ugyanúgy váltakoznak a nappalok és az éjszakák, mint bolygónkon, de egy nap hosszabb az előbb említett 27,3 napos időtartamnál. Ennek az az oka, hogy míg a Föld kering a Nap körül, addig változik a Nap csillagokhoz viszonyított helyzete. A Holdnak viszont kicsit tovább kell haladnia pályáján, hogy ezt az elmozdulást kompenzálja és így a Nap ismét ugyanazon a holdi ponton fog delelni, amihez pontosan 2,2 nap kell. Így egy holdi nap időtartama 29,5 nap lesz, és ennek megfelelően figyelhetjük meg a periodikus változásait is.
Láthatjuk, hogy a holdfázisok kialakulásáért a Nap, a Hold és a Föld egymáshoz viszonyított relatív mozgása a felelős. A központi csillagunk állandóan ugyanakkora részt világít meg égi kísérőnkön, a fázis nagyságát pedig az határozza meg, hogy mi mekkora hányadát látjuk ennek. Amikor Holdunk, a Földről nézve a Nap közelében tartózkodik a megvilágított részét nem láthatjuk, ekkor van újhold. Ahogyan haladunk a telehold fázis felé, úgy halad kísérőnk hozzánk közelebb, majd miután elérte a telihold fázist, és elkezd fogyni, úgy távolodik el a Földtől.
Napfogyatkozás csak újholdkor következhet be. Annak magyarázata, hogy miért nincs napfogyatkozás minden újhold alkalmával, a Hold pályájának a Földéhez viszonyított helyzetében keresendő. A Hold pályasíkja 5 fokkal hajlik a Föld keringési síkjához képest, így csak akkor lehet fogyatkozás, amikor a Hold ennek a két pályasíknak valamelyik metszéspontjában, vagy annak közelében tartózkodik. A Hold természetesen havonta kétszer áthalad ezeken a pontokon, ez azonban ritkán esik egybe az újholddal, vagy a teleholddal. Amennyiben újholdkor ér a csomópontba, napfogyatkozás van. Ha a Hold teljesen eltakarja a napkorongot, akkor teljes napfogyatkozás következik be. Mivel a Hold kis égitest, ezért árnyékkúpja csak kis területre vetül a Föld felszínén. Teljes napfogyatkozás így mindig csak egy szűk sávból látható. A teljes fogyatkozás zónáján kívül széles sávban részleges a fogyatkozás, itt a Hold nem takarja el az egész napkorongot. Amikor a Hold földtávolban, a Föld pedig napközelben van, a Nap látszólagos átmérője nagyobb a Holdénál. Ekkor a Hold nem tudja eltakarni a teljes napkorongot, és ilyenkor következik be gyűrűs napfogyatkozás.
Holdfogyatkozás esetében más a helyzet. A Föld árnyékkúpjának csúcsa elméletileg átlagosan 217 földsugárnyira terjed, a Hold átlagosan 60 földsugár távolságban kering. A Föld azonban légkörrel rendelkezik, így a Nap sugarait megtöri. Emiatt a teljes árnyék kúpja lerövidül, és közelebb kerül a Hold távolságánál, így az a valóságban soha sem éri el égi kísérőnket. A légkör által szórt fény nagysága és színe a légkör állapotától függ, így a holdfogyatkozások alkalmával több-kevesebb fényt kap égi kísérőnk, aminek következtében általában sötétvörös színben dereng. Teljes a fogyatkozás, ha a Hold teljes terjedelmében az árnyékkúpba merül, részleges esetén pedig csak részben.
