Mindennapi tárgyunk egyszerű és mégis bonyolult. El sem hinnénk, hogy külön kutatások tárgyát képezi! Hogyan lehetne még stabilabbá és még tökéletesebbé tenni? Mi az a pontos elmélet, ami le tudná írni drótszamarunk fizikáját? Ezekre a kérdésekre keresik a választ már több mint 100 éve. Az első kerékpárt izomerő segítségével lehetett hajtani, amelyet a német származású Karl Drais talált fel. A menetstabilitásról az önbeálló kerék gondoskodott az akkori rossz útviszonyokon és gyorsabb volt, mint a postakocsi. A kerékpározás évfordulóját az ő nevéhez kötik mivel 1817. július 12-én Drais kétkerekű gépével kerek egy óra alatt tizenhat kilométert tett meg. Az 1860-as években több feltalálónak köszönhetően nagy újításokon esett át Drais találmánya. A nagyobb sebesség elérésére érdekében csak az első kerék átmérőjének növelését tudták megoldani. Pierre Michnaux emellett a vas vázat acélcsőre cserélte és fékberendezéssel is ellátta. Az 1860-as évek végén technikai újításnak számítatott, hogy Madison acélküllőkre cserélte a vaspálca merevítéseket, majd két évvel később golyóscsapágyakat is alkalmaztak. A további fejlesztések során csökkentették az első kerekek átmérőjét, amely végül is megegyezett a hátsóéval. A hajtókarként funkcionáló pedál az első kerékről a tengelyváz aljára került, amely az angol Lewis újítása volt. Már csak a kerék korszerűsítése volt hátra. W. A. Cowper és Halis alkalmazta először a gumit tömör formában abroncsként. A jelenleg is használatos felfújható gumitömlős megoldást pedig egy ír állatorvos, Dunlop találta ki 1879-ben, amellyel megoldotta a kétkerekű utolsó műszaki hiányosságát is.
Ha emlékszünk még első biciklis elindulási kísérleteinkre, hamar rájöttünk, ha lassan tekerjük, akkor nem akar menni, inkább mindig el akart dőlni velünk. Bezzeg, ha gyorsan hajtottuk, akkor csak egy nem várt bukkanó miatt eshettünk el vele. A biciklik teljes fizikájának pontos megértéséért több kutatócsoport is foglalkozik, napjainkban pedig már külön kutatások irányulnak arra, hogy hogyan lehetne még jobban tökéletesíteni a biciklit. Az egyszerű, hagyományos magyarázat szerint a kerékpár önstabilitása a giroszkóp-hatásnak és az úgynevezett trail nagyságának köszönhető. A giroszkóp, más néven pörgettyű a fizikából ismert perdületmegmaradás törvényét demonstráló eszköz. Gyerekkorunkban akaratlanul is játszunk, kísérletezünk és ismerkedünk a perdületmegmaradás törvényével, méghozzá a jojó, a búgócsiga és a frizbi segítségével, illetve amikor kerékpározni tanulunk.
A másik effektus, ami a stabilitásért felel a trail, ami az első kerék érintési pontja és a kormánytengely közötti távolság, amelynek bizonyos értéke mellett a kerék hajlamos egy függőleges tengely körül forogni. Dr. Arend Schwab szerint, igaz, hogy az említett két tényező valóban segít a stabilitásban, de nem elengedő. Az általa készítette matematikai modell szerint 25 fizikai paraméterrel írható le egy kerékpár stabilitása. Ezekkel a paraméterekkel nagyon pontosan meg tudta állapítani, hogy milyen sebességgel és főleg milyen dizájnnal igazán tökéletes egy kerékpár. Igaz, a mai kerékpárok esetében még semmi lényeges változás nem történt a formatervezésében, de a gyártók felhasználhatják az új ötletet a kerékpárok stabilitásának fokozására, hogy még biztonságosabban száguldozhassunk, kirándulhassunk, vagy csak simán közlekedhessünk drótparipánkon.
