Sokan isteni jelnek vélik a szokatlan, túlvilági hatást keltő felhők megjelenését, pedig általában létezik tudományos magyarázat is a kialakulásukat illetően. Az érdekes alakot, vagy olykor mulatságos formákat öltő felhők gyakran tűnnek fel, csak figyelmesen kell néznünk az égre. Réges-régen - de napjainkban is - ha például egy kereszt tűnik fel az égen, vannak akik isteni jelnek tulajdonítják. Egyik ilyen fent maradt írásos emlékünk a következő: „Magyarország területén áthaladó és itt pusztító keresztes csőcseléket Nyitra alatt Kálmán király serege megtámadta. Az égen megjelent kereszt jele szabadította ki őket a halál torkából.” (Milleniumi Történet, Szilágyi Sándor, 1898.)
A felhők alakja az őket létrehozó fizikai folyamatoktól függ. A lassú lehűlés rétegfelhőket eredményez, a gyors felszálló mozgás pedig gomolyfelhőket hoz létre. Egyik érdekes felhőjelenség a mammafelhők. Ezeket a gyönyörű gömböket a női mellekről nevezték el, és általában hatalmas viharok előjeleinek tartják őket, pedig van, hogy épp a legnagyobb fázis után jelennek meg. Ezek létrejöhetnek párnafelhők, lepelfelhők, gomolyrétegfelhők, pehelyfelhők vagy vulkáni hamufelhők alatt is, de leginkább a zivatarfelhőkre lehet asszociálni róluk. Ezek a felhők felnyúlhatnak egészen a sztratoszféra aljáig, ahol már nem tudnak tovább felfelé terjedni, ezért szétterülnek, majd a mammagömbök ebből a felső részből süllyednek alá. Az egyik elképzelés szerint a gomba teteje alatt, a hőmérsékletkülönbség miatt légköri labilitás jön létre, ezért a felhőben lévő nedves levegőcellák lefelé kezdenek haladni, így kialakítva a gömböket. A másik teória szerint a főleg jég alkotta gombafejben lebegő, nagy jégkristályokból és nedvességből álló légparcellák süllyedni kezdenek, mert sűrűbbek, mint a környezetük. A felhőtető fenekére érve nem tudnak azonnal elillanni a felhő többi részével együtt, így mammákat formálnak.
Látványos légköri alakzatok még a lencsefelhők is, melyek többnyire nagy kiemelkedések felett, valamivel azok mögött, az áramló levegőben kialakult állóhullám révén jönnek létre. Ha egy hegynek ütköző levegő felemelkedik, akkor folyamatosan kezd el lehűlni és nedvességtartalma idővel kiválik és létre jön a felhő. Nem sokkal azután, hogy a nedvesség elkezd kicsapódni, a gáz már süllyedni is fog. Ekkor a vízcseppek elpárolognak, ezért az állóhullámnak csak a teteje jelentkezik felhőként. Emiatt a felleg viszonylag kicsi és jól körülhatárolt lesz, így alakul ki a látványos lencse alak. Ennek megfelelően állófelhők, tehát nem mozdulnak el, miközben a gáz áramlik bennük, egyik oldalukon folyamatosan keletkeznek, míg a túloldalon feloszlanak. A gyakorlatban néha meglepő formákat tudnak ölteni, néha lövedékre emlékeztetnek, vagy éppen csóvaszerű nyúlvány kapcsolódik hozzájuk.
Igen látványos és gyakran ijesztő meteorológiai jelenségek a görgőfelhők, amelyek általában 100-300 méterrel a felszín felett jelennek meg. Nevüket a talaj felett hosszan elnyúló alakjukról, megjelenésükről kapták. Olyanok, mintha nem sokkal a felszín felett gurulva haladnának. Kisebb méretű változataik veszélytelenek, de nagyobb képviselőikhez viharos erejű szél és tornádó kialakulása is párosulhat. A görgőfelhők sík terepen a hidegfront előtt keletkeznek, és viszonylag nyugodt körülmények között nagy távolságra juthatnak.
