A Hubble teleszkóp újabb látványos fotóját hozták nyilvánosságra, melyen az Orion csillagképben található Lófej-ködöt láthatjuk. A ködben mai napig is születnek csillagok, ezt bizonyítják a mostani felvételeken megjelenő új kiscsillagok is.
Az asztrofotósok legnépszerűbb célpontja a Lófej-köd, mivel bámulatosan szép képeket lehet róla készíteni. A csillagbölcső elsősorban csillagközi porból és gázokból áll. Vöröses-rózsaszínes fényét a mögötte nagy mennyiségben megtalálható hidrogéngáz adja, melyet egy fényes csillaga ionizál. A sötétebb részeket nem az anyag hiánya okozza, hanem a szokatlanul sűrű por és gáz. A Lófej-köd Földünktől mintegy 1500 fényévnyire található.
A csillagbölcső fél millió évvel ezelőtt az s Orionis csillag szülőfelhőjéből jöhetett létre. A csillag sugárzásának belső instabilitása miatt a hideg, sűrű por és gázanyag áttörte az ionizációs frontot, és sötét felhőként emelkedett ki. A most közölt új kép abban különbözik az eddigiektől, hogy a régiót infravörös fényben tárja fel, amely hosszabb hullámhosszt jelent a látható fénynél. Az infravörös sugárzás áthatol a poros anyagon, így elénk tárulhatnak a csillagköd belső régiói is. A Lófej-ködöt övező gázfelhők már szétoszlottak, ám a kiemelkedő oszlop masszívabb anyagból áll, s így nehezebben esik szét. A csillagászok becslései szerint a Lófej-formációnak mintegy ötmillió éve van még hátra mielőtt szétfoszlik.
A csillagbölcsőkben rengeteg csillag születik, s tömegük a Nap tömegénél 100 ezerszer nagyobb lehet. Anyaguk viszonylag sűrű, külső rétegeik pedig elnyelik a távoli csillagok ionizáló sugárzását, így belsejükben alacsony hőmérséklet uralkodik. A ködök belsejében levő hőmérsékleti viszonyoknak köszönhetően a bonyolultabb molekulák is fel tudnak épülni, ezeknek a sűrűsége elérheti a több 1000 molekula/cm3-t, ezért is lesznek a csillagkeletkezés fő színhelyei. Az egyre jobban összesűrűsödő molekulák egyes részei saját tömegvonzásuknál fogva egyre több gázt vonzanak magukba, és ezáltal egyre sűrűbbé és nagyobbá válnak. A sűrűsödésekből pedig lassan csillagok fejlődnek, majd sok milliárd év elteltével a gázfelhők helyén sok-sok új csillag fog ragyogni. A gázfelhők belsejébe csak az infravörös tartományban lehet bepillantani, és megfigyelni, hogy hogyan is cseperednek fel a kiscsillagok.
Az infravörös sugárzást szabad szemmel vagy az optikai fény érzékelésére szánt kamerákkal nem lehet észlelni. Eme objektumok vizsgálatához olyan infravörösre érzékeny teleszkópok szükségesek, mint amilyen a Hubble 2009-ben felszerelt 3-as nagy látószögű kamerája. A Hubble űrteleszkóp idén ünnepli 23. születésnapját. Ez idő alatt hihetetlen mennyiségű adattal látta el a csillagászokat, aminek köszönhetően széleskörű tudományos vizsgálatokat végezhettek el. Az űrteleszkóp számos csillagászati felvételt is készített, a képekeket bárki megcsodálhatja. A Hubble-t, mely a NASA és az Európai Űrügynökség együttműködésével készült, 1990-ben bocsátották fel. Azóta több mint egymillió tudományos megfigyelést végzett, és a mai napig ontja az adatokat még legalább 2016 áprilisáig. A Hubble utódja a 8,8 milliárd dolláros James Webb Űrteleszkóp lesz, melyet a tervek szerint 2018-ban indítanak útjára. Ennek az infravörös fényben való mérés lesz a legfőbb feladata, hogy még jobban betekinthessünk az Univerzum minden lehetséges szegletébe.
