A Bermuda-háromszög rejtélyét a mai napig sok mitológia övezi. Az ebben a térségben elsüllyedt hajók rengeteg találgatásra adtak okot, magyarázatként pedig tengeri szörnyek, gyilkos sugárzás és földönkívüli bázis egyaránt felmerült. Nem olyan régóta az első igazán elfogadott, kísérletileg is könnyen bebizonyítható tény, hogy a tengerfenékről felemelkedő óriás metánbuborékok is képesek lehetnek hajókat elsüllyeszteni, ugyanúgy, mint az Északi-tengeren.
A tengerfenéken lerakódott szilárd, jégtömbökre hasonlító, metántartalmú üledékek nagy nyomáson szilárdulnak meg, ám egyes darabok leszakadhatnak, és ilyenkor gázbuborékok törnek fel. Ez ahhoz hasonló, mint amikor a szagtalan metángázt tartalmazó buborékok a mocsarak mélyéről a felszínre jönnek.
Ausztrál kutatók számítógépes modellezés alapján megnézték, hogy az óriási buborékok és a hajók mozgása milyen kölcsönhatásban van. A modellben számításba vették a víz nyomását, a felszálló buborékok kiterjedését és sebességét, a hajók helyzetét, valamint azt a tényt, hogy az óceán mélyéről felszálló metán nem gömb, hanem nagyítólencse alakú, alul lapos, felül domború buborékok formáját ölti. A számítások és kísérletek alapján kiderült, hogy az óriás buborékok bizonyos körülmények között valóban képesek lehetnek tekintélyes méretű hajókat is elsüllyeszteni. A hajók viszont mindaddig biztonságban vannak, amíg elegendő távolságra helyezkednek el a felszálló buboréktól, sőt a számítások szerint még akkor is, ha a buborék közepe pontosan a hajó alatt éri el a felszínt. A felszínre érő buborékok azonban megemelik a felette található víztömeget, és ha a hajó ilyenkor egy buborék közepe és széle között helyezkedik el, a kiemelkedő buboréknak előbb utat adó, majd annak elpattanásakor a mélybe zuhanó víztömeg óhatatlanul is magával rántja.
Ezt egy nagyon egyszerű kísérlettel is lehet szemléltetni, melyet a Csodák Palotájában ki is lehet próbálni, de aki szeret fabrikálni, az otthon is kísérletezhet. Egy nagy hengerbe vizet kell töltenünk, ebbe tesszük a kishajót úszni. A henger alján található egy tárcsa, amit erőteljesen meg kell forgatnunk. Ekkor a henger fenekéről buborékok szállnak fel, s ennek hatására a víz felszínén úszó kishajó elsüllyed. Ha abbahagyjuk a tekerést, a hajócska egy idő múlva újra a felszínre emelkedik. Arkhimédész óta tudjuk, hogy ha egy tárgyat valamilyen folyadékba merítünk, akkor annak a súlya kisebb lesz, mégpedig pontosan annyival, mint amekkora súlya a tárgy által kiszorított folyadéknak van. Ezt nevezzük felhajtóerőnek. Persze ez a jelenség nem csak folyadékok, hanem gázok esetében is igaz.
Egy tárgy akkor tud úszni a folyadék felszínén, ha a súlya kisebb, mint az általa kiszorított folyadék súlya. Értelemszerűen egy hajó is akkor tud úszni a vízen, ha ez a feltétel teljesül. Ha el akarjuk süllyeszteni a hajót, két dolgot tehetünk, vagy növeljük a hajó súlyát, vagy csökkentjük a kiszorított folyadékét. De hogyan valósíthatjuk meg ezt a második megoldást? Pontosan a buborékokkal, mert ha a vizet levegőbuborékokkal keverjük, akkor ugyanakkora térfogatnyi ebből a keverékből kisebb súlyú lesz. Amikor abbahagyjuk a tekerést, a buborékok elhagyják a folyadékot, s a kiszorított folyadék súlya megint nagyobb lesz a hajóénál, ezért tud az újra a felszínre emelkedni. Ezt a kísérletet, mely egyszerű módon szemlélteti és magyarázza a Bermuda-háromszög rejtélyét, Vida József fizikatanár találta ki és nevezte el Bermuda-hengernek.
