Amerikai csillagászok az Univerzumban létező leghatalmasabb robbanások egy új fajtáját azonosították, amely a főtípusnál kicsit halványabb, kisebb energiájú, és valószínűleg nem hagy maga után mérhetetlen pusztulást. Az elmúlt tíz évben 25 olyan szupernóva-robbanást észleltek, amelyek jóval halványabbak voltak a megszokottnál. Egyes esetekben a maximális fényességük mindössze csak 1%-a volt a nagyobb testvérének, az Ia típusú szupernóváknak.
A szupernóvákat két fő csoportba lehet osztani. Az egyik család a nagy tömegű csillag magjának összeomlásából jön létre, vagyis amelybe az úgynevezett kollapszárok tartoznak. A másik csoport pedig az Ia (kimondva: „egy a”) típusú szupernóvák, mikor egy kettős rendszer fehér törpe komponense a modellek szerint teljes egészében elpusztul a robbanás következtében. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a szoros kettős rendszerben lévő fehér törpének olyan erős a gravitációs vonzása, hogy a vörös óriás állapotban lévő társától anyagot tud elszívni. Ezzel persze saját tömegét növeli. Miután eléri az úgynevezett Chandrasekhar-féle tömeghatárt, ami a napunk tömegének 1,4-szerese, összeomlik. Ez azt jelenti, hogy a fehér törpe belső erői nem tudnak tovább a gravitáció hatásának ellenállni, instabillá válik, összeroppan, és hatalmas robbanás jön létre miközben hőmérséklete 1 milliárd foknál is magasabbra emelkedik.
Az Ia típusú szupernóváknak fontos szerepe van a kozmológiai távolság mérésében. Mivel minden ilyen szupernóva ugyanolyan fizikai tulajdonsággal rendelkezik, vagyis a robbanás és így az abból származó felvillanás abszolút fényessége mindig ugyanannyi. Ezért ezeket az objektumokat a csillagászok az Univerzum standard gyertyájának szokták nevezni. Mivel a szupernóvák olyan fényesek, hogy az Univerzum nagyon távoli részéről is látszanak, ezért az ismert abszolút fényességük és a látott fényességéből könnyen ki tudják számítani, hogy milyen távol van a szupernóva tőlünk. Ugyanakkor, ha megmérik az ún. vöröseltolódását, akkor a Hubble-törvény segítségével pontosabban meg tudják határozni az Univerzum korát, összetételét, és hogy milyen gyorsan tágul.
A most bejelentett, új típusú szupernóva-robbanás az Iax elnevezést kapta, amelyekben a robbanások halványabbak és kisebb energiájúak, mint az Ia típusúakénál, ezért nagy valószínűséggel a fehér törpe a kataklizmában nem semmisül meg. Az eddigi észlelési adatok részletesebb átvizsgálása alapján a kutató csoport arra a következtetésre jutott, hogy a robbanás olyan kettős rendszerekben következik be, amelyeknek az egyik komponense biztosan egy fehér törpe, ami kísérőjétől héliumot szív el. Azonban még nem teljesen világos az, hogy végső soron mi okozza a kataklizmát. Elképzelhető, hogy a külső héliumréteg robban be, ami aztán egy lökéshullámot indukál a fehér törpében, de az is lehet, hogy először a fehér törpe gyullad be az anyagátáramlás folyamán, mikor már a hélium eléggé feldúsult. Azonban mind a két magyarázat esetében a törpe túlélheti a katasztrófát. Az amerikai csillagászati kutatócsoport szerint az Iax típusú szupernóva-robbanás gyakorisága azért ilyen kevés, mert az eddig megfigyelt leghalványabb fényessége mindössze csak század része az Ia típusúakénak. Az idő előrehaladtával, ahogyan fejlődnek az észlelési technikák, úgy egyre több megfigyeléssel bővíthetik ezt az új csoportot. A tervek szerint 2017-ben induló Large Synoptic Survey Telescope segítségével akár több ezret is azonosíthatnak majd belőlük.
