A 2012 DA14 katalógusjelű kisbolygót 2012. február 23-án fedezték fel amatőr csillagászok a spanyolországi La Sagra obszervatóriumban. A kisbolygó február 15-én, magyar idő szerint este 20.26-kor 27 680 km-rel haladt el bolygónk felett. Ez a távolság a Föld-Hold átlagos távolságának kb. 7%-a. A 45 méter átmérőjű kisbolygót feltehetően kőzetek, illetve fémek alkotják. Ekkora méretű aszteroida még ilyen közel sosem volt bolygónkhoz, legalábbis az 1990-es modern égi megfigyelések kezdete óta. A kisbolygó közelebb volt a Földhöz, mint a Föld körül keringő, geostacionárius pályán lévő műholdak, amik a felszín felett 35 800 km-rel találhatóak. Áthaladását legjobban Indonéziából lehetett a legjobban megfigyelni, de előnyös helyzetben voltunk mi is, hiszen Európa, Ázsia, Ausztrália területén élők is láthatták. Mi csak a közelítés után, kb. este 9-től tudtuk megfigyelni, mivel a kisbolygó dél felől érkezett, ezért inkább a hajnali égen lehetett látni teleszkóppal, vagy esetleg egy jobb binokulárral.
Az oroszországi Cseljabinszk körzetében becsapódott meteorit - mely ugyanúgy február 15-én érkezett hozzánk - egy kőmeteorit volt, amely 10%-ban tartalmaz vasat. Ez a meteorit a kondritok családjába tartozik és valószínűleg a Csebarku meteorit elnevezést kapja majd. A kondritok a kőmeteoritok egyik csoportja, melyek elég gyakoriak. A görög mag=kondrum szóból származik a nevük. A meteorithullások idején az esetek 85%-ában kondritos meteorit hullik.
Az oroszországi Cseljabinszk körzetében becsapódott meteoritról
A NASA számításai szerint a meteorit széthullásakor tapasztalt robbanás ereje egy 300-500 kilótonnányi atomtöltet robbanóerejének felelt meg. Az objektum mintegy 15 méter átmérőjű volt és óránkénti 64 000 kilométeres sebességgel hatolt be a légkörbe, melynek következtében 19-24 kilométeres magasságban hullott darabokra egy hatalmas robbanás kíséretében, majd csapódott és szóródott szét nagy sugárban. A meteorit 480 kilométeres csíkot húzott maga után az égbolton. A cseljabinszki meteorit a Mars és Jupiter bolygópályája közötti aszteroidaövből vándorolt el hozzánk, mely az 1908-ban becsapódott tunguszkai meteorit óta a legnagyobb ilyen jellegű égitest volt, amely a Föld légkörébe hatolt.
Az ehhez hasonló égitestek érkezését a mai napig rendkívül nehéz megjósolni. Az viszont teljesen kizárt, hogy köze volna a kisbolygóhoz, ugyanis más irányból jött. Az orosz meteorit pályája nagyon különbözött a 2012 DA14 kisbolygóétól. Bár szoros földközelségének és a meteor érkezésének időbeli közelsége véletlen egybeesés, látványos példája, hogy a Föld valóban egy kozmikus céltábla.
Minden egyes nap hatalmas mennyiségben érkeznek a légkörbe kisebb-nagyobb kőzetszemcsék, kavicsok, kődarabok, sziklák, amelyek nagy része a súrlódás miatt elég a Föld légkörében. Egyes becslések szerint több tonnányi anyaggal hízik naponta bolygónk. Viszont amit a 2012 DA14 kisbolygót illeti, a mostani Földközelsége miatt bolygónk elég sokáig tartotta gravitációs hatás alatt. Az égitest pályája ettől jelentősen megváltozott, így a következő, jelentősebb közelítésre csak 2019-ben kerül sor, de ennek pontos paramétereit a mostani elhaladásakor meghatározott pályaelemek segítségével fogják a későbbiekben meghatározni.
