a négy szónok koszorút HELYEZETT el az 56-os emlékműnél
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
Bod Tamás elmondta, hogy nem dacból nem ünnepelnek együtt a kormánnyal, csupán a kormány az, amely semmibe veszik a jogállamot és a sajtószabadságot, így velük nincs mit közösen ünnepelni. Meglátása szerint a mai Magyarországon maffiaállam épült ki, amelyben nem számít semmi, csak a hatalom mindenáron való megtartása, valamint a zsebek megtöltése. Elmondása szerint ez messze áll 1956 üzenetétől.
Czene Ferenc a forradalom kitörésekor együtt vonult a diákok tömegével a fővárosban. Szerinte a mai rendszer megbukott, és nem hallja meg azt, amit a nép szeretne. Mindössze húsz éves volt, amikor az egyetemi ifjúság közé csöppent október 23-án, és a tömeg első sorában vonult. Visszaemlékezett arra is, hogy az utcákon dobozok voltak kihelyezve, amelybe pénzt gyűjtöttek, hogy segítsék a forradalmat. Jelképesen elhelyezett egy dobozt az emlékműnél, egyben felhívást intézett, hogy hajtsa végre a nép ugyanazt, mint akkor: gyűjtsenek, majd a megfelelő emberek használják fel arra, hogy a sajtószabadság és az ország szabadsága helyreálljon.
A megemlékezésen megjelent a megszüntetett Népszabadság két újságírója. Elsőként Kácsor Zsolt lépett a közönség elé. Kifejtette, hogy a történelemben nincsenek abszolút jók és abszolút rosszak, a történelmi szereplők megítélése korszakoként más és más. Nem hiszi, hogy a történelem mindig igazságot szolgáltat a jóknak, és nem mindig felelőségre vonja a rosszakat. Kiemelte, hogy a saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat, de emberségesnek kell lennünk, mivel a forradalom ártatlan emberéleteket követel, így békés forradalmat kell lefolytassunk.
A megemlékezés legérzelmesebb pillanatát a beszüntetett újság másik dolgozója, Ábrahám Ambrus szolgáltatta, aki nem mellesleg gyulai születésű. Beszéde elején nehezen tudta visszatartani a könnyeit, hiszen mint mondta, furcsa neki a mikrofon mögött állni, ott kellene lennie, ahol az újságíróknak, hiszen ez a munkája. Véleménye szerint egy demokratikus országban a legfontossabb az lenne, hogy megbeszéljük a sajtószabadság kérdését, hiszen sajtószabadság nélkül megbukunk egyénenként és csoportként is, de országként is. Ezzel egyidejűleg fontos a csend és a szabad felület a véleménynyilvánításra. Kosztolányi Dezső egyszer azt mondta, hogy olyan feleség kell neki, aki tudja, hogy dolgozik, amikor csendben bámul ki az ablakon. Mint mondta, őszintén reméli, hogy most is vannak olyan emberek, akik csendben ülnek és azon gondolkoznak, hogy hogyan oldják meg a mai helyzetet.
A beszédek végén a négy szónok elhelyezett egy koszorút az 1956-os emlékműnél, az emlékezők pedig mécseseket gyújtottak meg tiszteletük jelélül.
