hajrá, gyula!
Fotó: Gyulai Hírlap – Bimbó Lajos
A büfé véleménye
Szokásunkhoz híven az első utunk most is a büfébe vezetett. A szurkolók között erőteljes pozitív szellem érződött, voltak, akik már zsebükben érezték a három pontot, a többség azonban erőteljes várakozó pozícióba helyezkedett. A nap mondása pedig az lett, hogy „kijöttem megnézi az első hazai meccset, ha nyerünk, jövök ezután is, ha kikapunk, nem jövök többet”. A pozitív szemléletet az is alátámasztotta, hogy igen sokan voltak kíváncsiak a mérkőzésre.
Mérkőzés előtti nyilatkozatok
Reith Róbert: – Teljesen kicserélődött a csapatunk, hiszen tizenegyen távoztak és tizenhárman érkeztek, és a többség 18–20 év közötti játékos. Biztos vagyok benne, hogy egy jó mérkőzést fogunk játszani, és remélhetőleg ponttal vagy pontokkal távozunk.
Őze Tibor: – Nagyon jól rajtoltunk az idegenbeli győzelemmel, de az csak a kellő alaphangot adta meg. Az a mérkőzés rávilágított a hibáinkra is. Ennek a mérkőzésnek nem vagyunk egyértelmű esélyesei, ahhoz, hogy nyerni tudjunk, minden játékosomnak 100%-os teljesítményt kell nyújtania. Az ellenfél egy fiatal, szervezett és sokat futó csapat, a miénk pedig még nincsen száz százalékosan kész.
A mérkőzés
A mérkőzés első félidejét a hazai gárda kezdte jobban. A szokásos villámgyors kontrajáték rendre sikeresnek bizonyult, azonban a befejezés még mindig nagyon gyatra volt. A gyorslábú Baloghot kereső indítások mindig zavart tudtak kelteni a vendég védelemben. Már a 4. percben sikerült a vendégkapu elé érni, de a befejezés megint csak elmaradt, ahogy a 9. percben vagy a 19. minutumban sem tudtuk gólra váltani a helyzeteket. A Szentlőrinc csapata ebben a játékrészben csak a fogást kereste a gyulai csapaton, a védelem mögé próbáltak indítani, de a „Termál-retesz” ezúttal a helyén volt. A vendégek a 11. percben egy nagy helyzetet puskáztak el, a félidő többi részében azonban már csak elvétve kerültek veszélyes szituációba.
Az első félidőben könnyen eldönthette volna a mérkőzést a fürdővárosi együttes. A villámgyors indítások és az arra érkező „hullámok” rendre komoly helyzeteket teremtettek, az utolsó mozdulatok azonban mindig negatív befejezést eredményeztek. A csapatok 0–0-s állással vonulhattak szünetre.
A második félidőben aztán változott a játék képe. A vendégek taktikát váltottak, a gyulai hibákat nagyon jól ki tudták használni. A levegőben ívelt indítások helyett a földön próbáltak meg sokpasszos játékkal előre indulni. Az embernek az volt az érzése, mintha a Szentlőrinc játékosai ebben a periódusban gyorsabbak lettek volna, a széleken rendre lefutották a gyulai védőket. Nem is kellett sokáig várni a gólra, hiszen a 49. percben egy ártatlannak tűnő szituációból kiindulva Kalmár bólintott a gyulai kapuba (0–1).
játék volt, gól nem
Fotó: Gyulai Hírlap – Bimbó Lajos
Az Őze-tanítványoknál mintha beakadt volna a váltó, nem tudtak taktikát váltani, mindig ugyanazt a taktikai elemet erőltették, de a vendégvédelem kitűnően zárta le a lefordulások lehetőségeit. A Szentlőrinc tovább szőtte támadásait, volt olyan időszak, amikor vagy Hartmann kapus, vagy a védők utolsó ütemű mentése, vagy a vendégek pontatlansága mentette meg a csapatot az újabb góltól. A hazaiak mestere cserékkel igyekezett lendíteni a csapaton, azonban csak elvétve tudott a Termál FC veszélyt jelentő helyzetet kidolgoznia.
A Várfürdő-Gyulai Termál FC a második bajnoki mérkőzésén elszenvedte első vereségét. Az első félidő magabiztos játéka után a második félidei tanácstalanság, mintha a tavalyi évet szimbolizálta volna.
Mérkőzés utáni nyilatkozatok
Reith Róbert: – Nagyon rosszul kezdtük a mérkőzést, voltak helyzetei az ellenfélnek, amit szerencsére nem rúgtak be. Ha a második félidőben egy kicsit türelmesebbek vagyunk és pontosabbak, akkor még jobban megkönnyíthettük volna a saját helyzetünket.
Őze Tibor: – Sajnos bebizonyosodott az, amit előzőleg mondtam, hogy egy nagyon nehéz mérkőzés elé nézünk. Ennek ellenére az első félidei játékunkkal nyerni kellett volna. Ha berúgjuk a helyzetinket, akkor valószínűleg egészen másképpen alakul a mérkőzés. A második félidőben kénytelenek voltunk iramot menni, de néhány játékosunk futóteljesítménye messze elmaradt a kívánalmaktól. Ezt gyorsan orvosolni kell, vagy a futómennyiség növelésével vagy személycserékkel, mert ha a tizenegy játékosból csak három nem teljesít kellő futómennyiséget, akkor a csapat nem tud nyerni. Ennek ellenére katasztrófa nincs, újabb tapasztalatokat szereztünk, és el fogjuk tudni érni a céljainkat, ha kijavítjuk ezeket a hibákat.
