Dr. Csige Gábor
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
– Mi az, amit egy társasházban mindenkinek tudnia kellene?
– Mindegy, hogy az ember társasházban, sorházban vagy kollégiumban él, hogy tulajdonos, bérlő, vagy haszonélvező, számos írott és íratlan szabályt be kell tartania. Tiszteletben kell tartania mások tulajdonát és a birtokláshoz fűződő jogát, ugyanakkor a szomszédok érdekeit, a környezet védelmét és így tovább.
– Mi számít a többi lakóval közös ügynek, és hol kezdődik a privát szféra?
– Egy társasházban két féle tulajdon keveredik. Egyrészt a tulajdonosok külön vagyona, másrészt a tulajdonostársak közös vagyona, így a közös helyiségek, mint a kerékpártároló, lomkamra, a lépcsőház, esetleg a gondnoki lakás. A lakóközösség együttélésére, így a közös tulajdon használatára vonatkozóan a társasházaknak házirendet kell alkotniuk. A házirendben például lehetőség van arra, hogy az állattartást lekorlátozzák egy-egy kisebb testű állatra, meghatározzák, hogy a közös helyiségekben miként kell végezni a takarítást, hány óráig lehet mosni, vagy hogy egy felújítást mely időintervallumban lehet végezni.
– Mi az a gyakori kérdés, amire nem vonatkozhat már a házirend?
– A házirend legyen átlátható, jogszerű és betartható, és ne szabályozza túl a lakók életét. Ne tartalmazzon olyan irreális szabályokat, amelyek például a tulajdonos szabad mozgását korlátozzák – például azt, hogy éjszaka nem járhat haza –, ám tartalmazhatja azt, hogy a szabad mozgás gyakorlása során milyen módon járjon el (pl. éjszaka a vaskaput halkan csukja be, vagy a lépcsőházban ne hangoskodjon).
– Mi a helyzet abban a konkrét esetben, ha egy szomszéd arra panaszkodik, hogy az erkélyen elszívott cigaretta füstje a kiteregetett ruháira száll? Kérheti-e, hogy ne dohányozzon a szomszéd az erkélyen, zavarhatja-e az azon elhelyezett hamutál látványa vagy az abból áradó szagok?
– Esetenként előfordulhat az, hogy a szél éppen a szomszéd ablakához fújja a füstöt. Ebben a helyzetben elvárható a lakótól, hogy szóljon az adott pillanatban és a másik féltől pedig az, hogy ebben a konkrét szituációban tekintettel legyen lakótársára. A lakók megtilthatják a házirendben, hogy bárki a közös terekben dohányozzon, vagy azt, hogy közvetlenül a bejáratnál, de azt már nem, hogy valaki a lakásában, vagy az erkélyén szívjon el egy cigarettát, hiszen az már külön tulajdonhoz tartozó ingatlanrész. Azt meg főképp nem lehet korlátozni, hogy hamutálat tartson az erkélyen.
– Számít-e ebben a kérdésben az, hogy valaki, tulajdonos, bérlő, vagy szívességből használ egy lakást? „Egyenlőbbek-e” a tulajdonosok az albérlőknél, feljebb állnak-e a hierarchiában a régi lakók az újaknál?
– Természetesen nem. Minden lakó egyenlő,a tulajdonost, bérlőt és haszonélvezőt az őt megillető jogokban érvényesen – jogszabály vagy megállapodás eltérő szabályozásának hiányában – nem lehet korlátozni, ezt a Polgári Törvénykönyv biztosítja. A bérlő a szerződése szerinti mértékben jogosult használni a bérleményt. Tehát ha azt tartalmazza a szerződés, hogy a „bérbeadó bérbe adja, a bérlő pedig bérbe veszi a Minta lakótelep 25. 3. em. 10. szám alatti ingatlant”, akkor a bérlet vonatkozik a külön tulajdonra és a külön tulajdonhoz kapcsolódó közös tulajdonra is.
– A füst mellett a zajok alkotják a társas együttélés másik problémakörét…
– Indokolt esetben a házirendben szabályozható például a korábban említett éjszakai mosást vagy a hajnalig tartó bulizást, de a legtöbb gond nem ezekből származik. A legtöbb probléma forrása az, hogy az emberekből elveszett tolerancia, és a türelem teljes hiánya a jellemző. Aki társasházba költözik, számolnia kell azzal, hogy folyamatosan fog apróbb neszeket hallani. Hiszen vékonyak a falak, egymást érik az ajtók, és hát muszáj becsukni az ablakot, mosni, főzni, élni a lakásban, még akkor is, ha az esetleg áthallatszik. Nyilván itt is van egy határ, amit nem szabad túllépni, ám sokan elfelejtik, hogy ez nem egy tanya, hanem egy társasház, és akkor, amikor itt vásároltak ingatlant, ezeket a szituációkat, neszeket, zajokat is „megvásárolták” a lakással együtt. Ezeket tolerálni kell. Sőt, bizony azt is el kell időnként tűrniük a társasházi lakóknak, hogy lakótársuk vendégeket fogad, még ha éjszaka, akkor is, hiszen ez nem egy börtön, bármennyire is úgy gondolják egyesek.
– Hol a határ?
– Van eset, amikor valóban indokolatlan és szándékos a lakók zavarása. Például hosszas éjszakai ordibálás esetén vagy rongálást hallva, esetleg erőszakoskodáskor a rendőrséget kell felhívnia, ami azonnali jogvédelmet nyújt.
– Mi a helyzet akkor, ha a képzelt hierarchia tetején levő régebbi lakók korlátozzák az újabbakat, fiatalabbakat, vagy az albérlőket, mert azt hiszik, jogukban áll?
– Többször előfordul az, hogy a bérlőt korlátozni próbálják a tulajdonosok a házirendben, vagy kizárólag csak szóban, mondván, hogy „te csak egy albérlő vagy”, ám senki nem zárhatja ki a bérlőt a közös kerékpártárolóból vagy a közös, zárt parkolóból, arra hivatkozással, hogy ő nem tulajdonos. Ha pedig a probléma az, hogy valakit a másik lakó a birtoklásában jogalap nélkül korlátoz, például felveszi őt videóra, esetleg nem engedi be a közös tulajdonú helyiségbe, akkor a jegyzőtől kérhet birtokvédelmet a panaszos.
– Vannak-e még más, gyakori problémaforrások egy ilyen közösségben?
– Az általam vezetett szervezeti egység látja el a társasházak feletti törvényességi felügyeletet, amelynek keretein belül jogunk van vizsgálni a társasház szerveit (közös képviselő, közgyűlés, számvizsgáló bizottság), illetve azok intézkedéseit, de nincs jogunk a társasház gazdálkodását és a társasházi együttélés panaszait vizsgálni (attól függetlenül, hogy természetesen több ilyen jelzést is kapunk, amelyet megpróbálunk eljáráson kívül, a közös képviselővel folytatott egyeztetés alapján orovoslni). Így aztán nálam leginkább a közös képviselővel kapcsolatban felmerült problémák szoktak előjönni, ezért azt javaslom, legközelebb arról beszélgessünk!
