Kis dolog lenne laposra nyomni, taposni, de valamiért a többség így szereti
Fotó: Gyulai Hírlap – P. S.
Egy szép tavaszi hétvégén, amikor mondjuk vasárnap délutánra minden ház körüli munkával végzett az ember, más teendő nem is marad, mint megszabadulni a hulladéktól, melyet hét közben összegyűjtöttünk.
Biztosan sokan jártak már úgy, hogy a gondosan összekészített, szelektíven gyűjtött műanyagokkal teli zsákocskájukkal megérkeztek a konténerhez, ahol azzal szembesültek: az bizony tele van! De főleg nem szeméttel. Levegővel. Igen, tömjük a kukákat levegővel. Majd a lerakóhelyek mellé, alá, köré pakolgatjuk a kis kupacainkat, melyek akár bele is férnének, de hát ott a levegő, a palackba zárt levegő a kukában. Kis dolog lenne laposra nyomni, taposni, de valamiért (nagyon úgy tűnik!) a többség így szereti. Esetleg egyszerűen csak attól félnek, hogy a palackban szellem van?