Somogyváry Ákos, a zeneszerző leszármazottja is részt vett a gyulai ünnepségen
Fotó: Gyulai Hírlap
– Kétszázöt esztendővel ezelőtt, 1810. november 7-én e falak között született meg a magyar opera megteremtője, nemzeti imádságunk megzenésítője – emlékeztetett köszöntőjében Kónya István.
Az alpolgármester Gárdonyi Géza emlékkönyvét idézve elevenítette fel a Himnusz megzenésítésének pillanatait: „Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz…”
Bagyinszki Zoltán vezető főtanácsos kiemelte: Erkel Ferenc szülőháza és életműve a gyulai értéktárba már bekerült, és reményeik szerint hungarikummá válhat.
A rendezvényen az Erkel gimnázium diákjai és az Erkel Ferenc Vegyes Kar működött közre, műsoruk a gyulai zeneszerző által komponált Szózattal zárult.
Somogyváry Ákos, az Erkel Ferenc Társaság elnöke, a zeneszerző leszármazottja lapunknak elmondta: hagyománnyá vált, hogy a két Erkel-településen, Gyulán és Budakeszin ez a változat hangzik el. Mint megtudtuk, a komponista 1843-ban tagja volt annak a bizottságnak, amely elbírálta a beérkező pályaműveket. A zeneszerzőt annyira megragadta a téma, hogy három héttel az eredményhirdetés után maga is megzenésítette Vörösmarty Mihály versét.
Az ünnepség végén a résztevők koszorúkat és virágokat helyeztek el a szülőház falánál. A városi emléknapon az érdeklődők ingyen tekinthették meg az épületben kialakított múzeumot.
