A kilencvenedik születésnapját ünneplő Kempf Mártonné
Fotó: Gyulai Hírlap – Szabó Eszter
Róza néni örömmel vette át az ajándékokat, és a Gyulai Hírlap olvasóinak azt is elárulta, szerinte a hosszú élet titka egyszerűen az, hogy jót tegyünk másokkal, mert akkor sok jót kapunk vissza, és az életünk így lesz boldog. Tréfásan azt is hozzátette, az egészségére nem kifejezetten ügyel, ő már megengedheti magának, hogy azt egye, ami jól esik.
– Nem gondoltam, hogy ilyen magas kort érek el – kezdte Kempf Mártonné, aki 1925. szeptember 28-án született Bikácson. – Tegnapra meglepetésbulit szervezett a fiam, ott voltak a barátnőim, még keringőztünk is, nagyon jól szórakoztam.
– Mindig örömmel gondolok a gyerekkorunkra, nagyon szép idők voltak. A tizenkilencedik születésnapomat ünnepeltük utoljára Bikácson, a huszadikat már Oroszországban. 1945. január 3-án délután 16 órakor teherautó vitt bennünket el az ismeretlen felé, február 2-án érkeztünk az oroszországi szénbányába. A férjemmel itt ismerkedtem meg, hazatérve megesküdtünk, és 1954. február másodikán született meg a fiam. A férjem sofőrként dolgozott, én a kórházba jelentkeztem. Szerettem a munkámat, ezért tanultam, és ápoló nővérként mentem nyugdíjba. Csak ez az egy munkahelyem volt – emlékezett vissza Róza néni.
– Férjemmel közel 60 évet éltünk együtt, szép és jó visszagondolni az együtt töltött időre. A ház kertjében mindent megtermeltünk, amire szükségünk volt, de most már nem bírom úgy csinálni, pedig nagyon szeretek kertészkedni – mesélte a születésnapos.
Az ünnepelt vidáman mesélte, mennyire szereti a családját, és hogy elégedett az életével, semmiben sem szenved hiányt. Napközben keresztrejtvényt fejt, és más játékos fejtörőket old meg, így vidáman éli a napjait, főleg, ha társasága is akad. Arra a kérdésre, hogy milyen örömök vannak a hétköznapjaiban, Róza néni így válaszolt: – Minden rossz közt jót is ad a Jóisten. Boldog vagyok, ha eljönnek hozzám a gyerekeim, az unokáim, és ők rendszeresen látogatnak is engem, nagy-nagy örömömre.