Nagyné Kotroczó Andrea és diákjai a CERN-ben
Fotó: Erkel Ferenc Gimnázium
Én legelőre ültem, és onnan néztem a „világító városokat” és a fénylő járműveket. Azt hiszem, hajnali négy körül lehetett, amikor München környékén jártunk. Három óra hossza elteltével pedig megérkeztünk Svájcba. Első utunk a Stein am Rhein nevezetű kisvárosba vezetett, amely a Rajna folyóra épül a Boden-tóhoz nagyon közel. Élveztük a Rajnai-vízesést. Később ellátogattunk Zürichbe is és Bernbe is. Minden városban egy óra hosszát nézelődhettünk. Ez idő alatt végigsétáltunk az óváros részeken, fényképeztünk és gyönyörködtünk a sok szép látnivalóban. Két órás utazás után este kilenc órakor megérkeztünk Raronba, ahol a kempingünk található a Rajna folyó völgyében. Bár elfáradtunk, de mindannyian jókedvvel léptünk be a mobilházainkba. Esténként kiültünk közösen egy nagy asztalhoz, és jókat beszélgettünk. Reggel, amikor felébredtem hihetetlenül meglepődtem, hiszen egyszerűen csodálatos hegyek néztek velem szembe, ahogy kitekintettem az ablakon.
A harmadik napon a Junfrau nevű hegyet (4016m magas!) és a Trümmelbach vízesést látogattuk meg. Felvonóval mentünk fel a hegy bizonyos részéig, majd a kisvonat vitt minket tovább. Lefelé sétálva indultunk a meredek úton, mellettünk a füves részen legeltek a szarvasmarhák kolomppal a nyakukban. Leértünk a hegyről és indultunk vissza Raronba. Másnap korán kellett kelni öt órakor mivel hat órakor már indultunk az atomkutató központba, CERN-be. Bemutatták nekünk, hogy milyen komoly munkát végeznek az ott dolgozó kutatók és tudósok. Hallhattunk egy előadást angol nyelven egy olasz fizikustól, aki a francia egyetemen professzor. Kiderült az is, hogy a CERN vezetője egy magyar hölgy ezáltal a dolgozók 1%-a is magyar. Nagyon érdekes volt, mivel olyan dolgokról is beszéltek, amelyek számomra elképzelhetetlenek. Hallottunk a 400 km magasan vizsgálódó űrszondáról, AMS-ről, amely vizsgálta a Földre becsapódó részecskéket, és ezeket még láttuk is!
Követező állomás a Gruyere sajtgyár volt. A gyárban azon kívül, hogy telefonon beszélhettünk a „tehén”-nel, és robotokat láttunk munkavégzés közben, sajtkóstolót és ajándék sajtot is kaptunk.
Majd a Broc nevű faluban a Cailler (Nestlé) csokigyárba mentünk. Csak ámultunk a technológiákon, és a bemutató végét korlátlan csokikóstolóval zártunk.
Utunk Monteux városban folytatódott. Úgy érzem, ez az a hely, amely igazán megragadott engem. Freddie Mercury kedvenc városa, megtaláltuk a szobrát is. Az utca tele volt virágokkal, a víz kristálytiszta volt, a parton verset olvastak, és minden nagyon nyugodtnak tűnt. Utolsó napunkon ellátogattunk Luzernbe és Vaduzba. Luzern is nagyon tetszett. Majd Liechtenstein hercegség fővárosába, Vaduzba érkeztünk. Egy kisvonatra felszállva ismerhettük meg a várost méghozzá magyar nyelvű idegenvezetés segítségével.
Remekül éreztem magam, sok információval, élménnyel gazdagodtam, a társaság is jó volt csak azt sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt ez a pár nap.
