szilvamagvalók a "máriás" ház udvarán
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Nyolc éve még csak a régi eszközök kipróbálásának kedvéért főzték hagyományos módszerekkel a szilvát a németvároson, ma pedig már kisebb hagyományőrző fesztivállá nőtt a városrész saját rendezvénye, ami főként a gyulai német közösségi hagyományok fenntartásáról és fiataloknak való továbbadásáról szól, de egyre szélesebb körben érkeznek rá az érdeklődők, hiszen közösségteremtő ereje is példaértékű.
A szorgalmas, becsületes, büszke és nagyon vendégszerető svábok rendezvényeire eleinte főként még csak a műsoraikkal szereplő ifjak és a gyerekkori élményeiket felidézni vágyó aggok érkeztek többségben, mára azonban már teljes családok töltik itt szabad hétvégéjüknek egy részét.
Az eddig a Mária Múzeum udvarán, valamint az Apor téren megtartott szilvalekvárfőző és szilvás süteményeket versenyeztető rendezvény ezúttal új helyszínen várja az érdeklődőket. A K. Schriffert József utca és az Apor tér kereszteződésénél található „Máriás" ház udvarán úgy tűnik, hogy valamennyi németvárosi rendezvény otthonra talál, ezúttal is igazán családias légkörben folyik a kétnapos rendezvény, melyet idén szeptember 4-én, péntek délután és szeptember 5-én, szombaton rendez meg Gyula Város Német Nemzetiségi Önkormányzata.
A gyümölcs tisztítását és magvalását mindig a főzést megelőző napon végzik, hiszen sok időbe telik, amíg a hamvas gyümölcsből sötét színű, sűrű lekvár fő. A mai előkészületeknek köszönhetően azonban holnap már reggel hét órakor alágyújthatnak a rézüstöknek.
Ezúttal besztercei szilvát használunk alapanyagnak, a gyulai németek abból főzték a legjobb szilvalekvárt – mondta el a Gyulai Hírlap Online érdeklődésére Mittag Mónika, a Gyulai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.
– Hosszasan kerestük, honnan tudnák szerezni, végül zöldségestől vásároltunk meg mintegy 300 kg-ot, amit másfél óra alatt ki is magvaltunk. Mintegy huszonöten ültünk körbe, és amíg a kezünk járt, régi dalokat énekeltünk – mondta Mittag Mónika, aki maga is kivette a részét a munkából.
Akinek már nem jutott magvalni való gyümölcs, Szilágyi Sándor történész kalauzolásával tekinthetett be a régi sváb házak élettörténetébe, a „Máriás" ház történetének, szerepének megismerésén keresztül. Aki pedig mindenképp dolgozni szeretett volna, az esti saralásból még jócskán kivehette a részét. Régi hagyomány az üstök alját szalmával kevert sárral betapasztani, ami másnapra megszárad, szerepe pedig az, hogy a főzés során ne hagyja lekozmálni a lekvárt.
Az udvar oldalában már ott sorakozik a négy erre a célra felállított üstház, de – ahogyan a szervezők ezt már előre sejtetni engedik – a vendégek jóltartásának érdekében nem csak lekvárt, hanem még babgulyást is főznek. Bár a szilvás finomságok igazán csak holnap kerülnek előtérbe, éhen már ma sem maradt senki, ugyanis este hat órakor meggyújtották azt a tüzet, melyet körül ülve, jó hangulatban szalonnát sütöttek a résztvevők. Holnap reggel kifőzik, a nap során pedig kiporciózzák a lekvárt – aki megkóstolná, szerezne belőle, mindegyikre lesz lehetősége. Az ügyes kezű háziasszonyok pedig szilvás süteményeikkel versenyezhetnek.
