Az elmúlt hét csütörtök estéjén a „Művelődési Ház” kerengőjén rendezett rendhagyó sakkestélyre szép számban egybegyűlt helyi és megyebeli érdeklődőket a gyulai sakkélet jelenlegi irányítója, Túróczy Géza üdvözölte, közöttük dr. Perjési Klára polgármester asszonyt, országgyűlési képviselőt. A polgármester asszony meleg szavakkal köszöntötte és méltatta mindkét nemzetközi nagymestert, családi kötődéseik kapcsán hazalátogató kiváló sportolókat, további sikereket kívánva. A gyulai sakkozás múltjának legjelesebb kiválóságait, korabeli nagyságait – Erkel Ferencet, Márki Istvánt, Regős Katkó Imrét – pedig Christián László méltatta.
A főszereplők, csokorba szedve szóltak a sportághoz kapcsolódó kötődésükről, amit a 31 éves korában nemzetközi nagymesteri címet elérő Anka Emil nyitott, akinek édesapja is jelen volt. Szerény szűkszavúsággal vallott gyulaiságáról, ami diákkorában oltódott belé. A sportágban elért eredményei ugyan elvezérelték itthonról, pedig nehéz döntésről kellett határoznia, hiszen kiváló „Aranysarkantyús” néptáncos volt a Körös együttesben. A fővárosba kerülve több NB I-ben szereplő csapatban játszott, ahol országos bajnokságokat is nyertek. Jelenleg a Mátyásföld együttesét erősíti. Ennél fontosabbnak tartja sportága elkötelezett követeként, annak népszerűsítését – szakedzői oklevelével, versenybírói és versenyszervezői képesítéseit kamatoztatva, miközben húsz esztendeje gyerekeket is tanít. „Így kerültem kapcsolatba Ricsivel, és egyik segítője lettem három esztendeje, az öt segítő team mellett. Sopronban ugyanis kérdésemre azt válaszolta félénken: Világbajnok szeretnék lenni. Azóta fantasztikus a fejlődése. Rendkívüli adottságokkal rendelkezik, edzések és versenyek tekintetében, kitartó munkabírásával, motiváltságával és győzelmi akarattal. Jó családi és támogatói környezete is biztosított. Megérdemelné, hogy világbajnok legyen!” Rapport Richárd elég szűkszavúan vallott magáról, hiszen jelen lévő mestere több mindent elmondott róla. – „Jól érzem magam, és szeretem a sakkozást, bár napi 10-12 órás edzésmennyiségeket csinálok, de erőállapotomra is sokat fordítok, kerékpározás, futás és kondizás formájában felváltva. A versenyeket is szeretem, természetesen minél több győzelemmel. A következő olimpián való részvételemhez a jelenlegi 2530-ról a 2600 ponthatárt kell elérnem.” Az élményeket követő szimultán játék – 30 tábla mögött ülő játékosnak – a két kiválósággal szemben mindenki számára „nyerést” jelentett, ilyen kiváló mesterekkel szemben, ha nem is győzelem formájában, ugyanis mindössze hárman értek el döntetlent.
A program végén Ricsit elkísérő édesapja, Rapport Tamás köszönte meg a bensőséges hangulatú sakkestélyt. A rendezők pedig hívják és várják „haza” Emilt és Ricsit ősszel –szereplőként – az Erkel-bicentenáriumi nemzetközi emlékversenyre.
