Sándor László és Kukár István
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Sándor László nem foglalkozott mindig a fotózással, elsősorban a zene, a rajzolás és a grafika érdekelte. Mindig kedvelte az erős látványvilágú filmeket, majd elkezdett kiadványszerkesztéssel foglalkozni, amelynek fontos része a képfeldolgozás, így került végül kapcsolatba a fényképezéssel is.
A Zene című tárlatot Kukár István képzőművész köszöntője nyitotta meg, de előtte Kiss János, a rendezvény szervezője tolmácsolta gondolatait a közönségnek, amelyben kifejtette, hogy a programsorozat lényege, hogy legalább két művészeti ágat hoz össze egyetlen estére. A kiállítás témája a zene, utána pedig két koncertet is végighallgathattak az érdeklődők, így egyértelmű volt a kapcsolat.
Kukár István azt mondta, hogy az ősidőkben, amikor az első képeket karcolták és festették fel a falakra, a félelmeiket szerették volna legyőzni az emberek. A valóság és a képek kapcsolata végigkísérte az emberiség fejlődését. A szakralitást valamikor az impresszionizmus megjelenésével „vetkőzték le magukról” a képek, ekkor ugyanis akár háttértartalom nélküli, a könnyedséget sugárzó alkotások születtek, és ekkor jelent meg a fényképezés is.
– A fénykép valamennyire vissza tudja varázsolni az elveszett érzést, amelyet a festészet elhagyott. Itt kapcsolódtunk hozzá a kiállítás témájához, hiszen a zene a legabsztraktabb művészet, ez pedig megjelenik a kiállított fotókon is. Sándor László úgy tud zenész lenni, hogy nem hangszerrel, nem hanghullámokkal, hanem a fény hullámhosszán zenél – fogalmazott Kukár István.
