Slamest a gyulai könyvtárban
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
A slam az új költészet, egy lavina, egy posthippi-érzés, egy önkifejezési forma, amit az USA nagyvárosi szegénynegyedei adtak, nálunk pedig egy budapesti underground hiphoptrió, Akkezdet Phiai honosítottak meg, akiknek a nevében a KK a „kortárs költészet” megfelelője. Magyarhonban a 2000-es évek kezdetétől van jelen a slam, kiegészülve a poetry szóval, amely jelzi, hogy végső soron az irodalomtól/ból vált el/ki. A gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtárban Schriffert-Tóth Eszter – aki a „gyulai slam anyja” – szervezésében már több alkalommal volt telt házas slamest, ahol a diákok, fiatalok és elsősorban magyatanáraik – nem túlzás – már a lépcsőfokokon lógtak. A műfaj nagyon népszerű, a szöveg totál képszerű. Nem egy gyulai slammer bizonyította, hogy van keresnivalója e fronton. Olvashattunk többször Kopcsák Róbertről, aki az ELTE magyar szakán fejleszti tovább irodalmi kvalitásait. Szabó Zoli kiváló színésszé érett Békéscsabán, Ragályi Szabó Dávid pedig országos slambajnokságokon indult és ért el előkelő helyezéseket – miután maga is a szegedi egyetem magyartanárképző padjait koptatta. Számos színvonalas produkción ülhettünk már benn a könyvtár kényelmes foteljeiben, de a slamek alkalmával még soha nem aludt el senki.
A szövegek pörgősek, kortársak, fiatalok, tetterősek és kíméletlenül aktuálisak. A feltörekvő generáció, az Y-ok ez alaklommal is remek gondolatokat hoztak. Bencze Gréta (Gré), Borgulya Luca (Luxli) és Szabó Ágnes (Ági) töltötték ki az online-jelentkezést, előadásukon felbuzdulva a helyszínen vállalták a megmérettetést Hrubák Axel (Axel H. Being) és Sallai Nikolett (Niki). Az előzetesen jelentkezett lányok mindhárman első slammelők voltak, és bátran állíthatom, kitettek magukért, igen erős szövegekkel léptek posztóra. Az újságíráson szocializálódott, városi diákéletben igen aktív Gréti Társadalmi tükör címen adta elő gondolatait. Rögtön az ismert elemek kerültek előtérbe: facebook, chat, insta, otthonülő fiatalok, teljesen érdemtelenül gép előtt töltött órák, kiüresedett és őszintétlen társadalmi kapcsolatok, széthullott személyiségű tinik, hobbialkoholisták, újgazdagság és huncut önirónia. A viráglelkű, képzőművészet iránt fogékony Luca szerényebb, szerelmesebb, ugyanakkor reménytelenebb, cím nélküli szövege is szívembe markolt. Jelezte számomra, hogy ezek a fiatalok igenis nagyon mélyen és hihetetlenül magukra hagyva éreznek, töprengnek, szenvednek, és legfőképpen intenzíven szeretnek. Kiírták homlokukra, hogy HELP! A kutyák nagy szerelmeseként és intelligens lázadóként ismert Ági ennek megfelelően erősebb hangvételt ütött meg Ti című slamsoraiban, sokkal erélyesebben bánt az obszcenitással, amely lassan be kell látnom, a slam része, eleme, kelléke, tartozéka, akár tetszik, akár nem. Ezek a fiatalok tényleg így beszélnek, őszintém, tisztán, világosan és kegyetlenül. Az általában sötét szíveket magára öltő Niki ugyancsak a totális kiüresedés mezsgyéit pedzette, pedig tehetséges verselő, slammer és aranytorkú énekes, aki több eseményen bizonyította már, hogy milyen finom lelke van. A Nagy Bumm, a katarzis, jól időzítve a végén került fülkagylóinkba. Az első, külső látványra kemény és szigorú Axel a kedvenc esti mese olvasóinkat megszégyenítő hangszínben adta elő szövegét. A Sátán száma a kereszten jellemzően a fiatalok lelkében uralkodó diszharmóniát hivatott bemutatni. Mobilból való hagyományos felolvasása egyértelműsített másik szövege sorait, miszerint A tévhit szilárdan áll.
Az én hitem is csak megerősödött, hogy a slam megkerülhetetlenül kell a mai fiataloknak, segítségével kifejezhetik magukat, mi elérhetjük őket. A slam különben kortalan, elsősorban a tinikorban kezdődik a kór, 11-12 évesen, 25-30 között ér a csúcsra, de onnantól 99 éves korig mindig van mit mondani a világról. Tudta jól ezt Ament Balázs is, aki a gyulai ifjúsági élet ismert szervezőjeként álmodta meg ezt a slamestet, amely mellé segítségül hívta skype-kapcsolatban Kupa Julcsit, a kortárs slamélet kiemelkedő tehetségét, több bajnokság résztvevőjét, aki végigkísérte az előadásokat, véleményezte azokat, és végül maga is olvasott fel irány- és mérvadó saját szövegeket. 2012. szeptember 7-én, a József Attila Kör rendezvényén, az Örökmozgóban slammelt először, Félek című szövegét most is hitelesen hallhattuk, és sokat tanulhattak tőle a jelenlévő, feltörekvő real slam/slim shadyk.
Örülök, hogy jelen voltam, és hogy Bencze Gréti slamszavaival zárhatom és összegezhetem a kiváló hangulatú slamestről szóló tudósításomat: „Szóval kedves ifjú társadalom, / Ne nyomjon el a fájdalom, / Légy közvetlen vagy közvetett, / Csinálj valamit, alkoss nagyot, / Találd fel a kék citromot, / Vagy tudom is én, / Csak kérlek szépen ne ülj otthon. / Engem kérem, nevezzetek akárminek, / Csak mondjátok el mindenkinek, / Hogy én itt voltam, és ti jót nevettetek.”
