SZABÓ ESZTER
Fotó: Gyulai Hírlap
Amikor azt mondod, lúzerség tisztességesen élni, akkor nem haragszom, ahogy nem haragszik a nyolcadikos az elsősökre. Mert tudom, hogy nem érted még… Rendszerint azt mondod: te nem tisztességes, inkább erős akarsz lenni, hogy lássák. Rendben. Erős akarsz lenni? Segítek.
Légy egyenes! Az őszinteséggel kiemeled magad egy körből. Nem azért, mert a hazugság kiderül, nem azért, mert megtudom. Hanem mert az egyenességgel definiálod magad, kiválsz egy csoportból: a hazudozókéból. Mindig veled lesz a tudat, hogy te ki merted mondani. Így jársz majd az utcán: jellemed van. Alig néhányan merik rávenni magukat, és te köztük vagy. A legtöbben elsunnyognak, menekülnek, szépítenek, nyitva hagynak egy kaput. A világ tetején álltál, megtehetted volna, hogy szó nélkül lelépsz, de nem tetted meg, tiszta maradt a kert. A gerinc, a tisztesség tartást ad akkor, amikor mások támadnak, és te összeesnél. Ha már a földön fekszel, belülről akkor is összefog. Így lesz mindegy, mit mondanak mások, mindegy merről lőnek. Nyugodt vagy, mert tudod, hogy teljesen úgysem esel majd szét. Végső esetben is lesz, ami összetart. Erős akarsz lenni? Kérj bocsánatot! Megérted majd, mennyivel nehezebb, mint 15 kilométer a hegynek fölfelé. Adj új esélyeket, mondd ki, amiért kinevethetnek, gratulálj őszintén a győztesnek, és adj akkor is, amikor nem látja senki! Mindegy, hogy a földön vagy épp vagy a világ tetején. Az élet ide-oda dobál mindenkit, akárhol lehetsz. De erős voltál, látták, érezték. És a legjobb, hogy így már te is érzed, nem csak ők. Nem csak külsőség, nem csak látvány. Gerinccel összefogott, őszinte bátorság. Valódi erő.
